A Facebook szinte minden gondolatunkat ismeri. A napokban egy cikkben ecsetelték: a begépelt, de még el nem küldött szöveget is rögzíti az oldal, vizsgálva az öncenzúrát. (Minek?) Még egy jót sem „dühönghetünk”. Nem beszélve arról, hogy ha bekapcsolva hagyjuk a „face”-t böngészés közben, szinte órákon belül a szörfölésünknek megfelelő hirdetéssel lesz tele az idővonalunk. Sokáig tiltakoztam a Facebook ellen, távolabb élő barátok miatt adtam meg magam. Na jó, a megosztás funkciót is élvezem! Sokszor csalogató egy FB-nélküli élet, de igen ironikus a tény, hogy az olvasók egy része még a gondolataimat is a közösségi oldalon olvassa el majd...