Egy éve került állami tulajdonba a Mátrai Erőmű

– Mi történt az elmúlt egy évben a Mátrai Erőműben?

– Néhány számmal kezdem. Több millió éves trópusi cédruserdők, emberi léptékkel százéves erőművi berendezések, 125 ezer leélt esztendő. Utóbbi munkavállalóink összéletkora, aminek nagyjából a kétharmadát a Mátrai Erőmű és elődei kötelékében töltötték. Ehhez képest egy év eltörpülne, de a megélt helyzetek, tapasztalatok több mint izgalmassá tették ezt az időszakot is. A Magyar Villamos Művek Zrt. nem kalandvágyból vásárolta meg a társaságot,

a környezetszennyező áramtermelő rendszer modernizációját tűzte ki célul.

Áttekintettük az örökölt működést, szeptemberre praktikus szerkezetűvé alakítottuk, igyekeztünk megteremteni a működés és a modernizációs program pénzügyi feltételeit. E folyamatban nagy előny a tulajdonos MVM felkészültsége, támogatása és az MVM Csoportba tartozás, amelynek keretében a menedzsment egyre hatékonyabban működteti a társaságot és végrehajtja a modernizációt. A legfontosabb a Mátrai Erőmű szerepe az ellátásbiztonság terén: a következő négy-öt évben a magyar rendszer kikerülhetetlen eleme. Emellett az erőmű évente közel harmincezer tonna válogatott hulladékot is eléget, vagyis nélküle minden magyar háztartásnál egy 50 kilogrammos szemétcsomaggal többet kellene kezelni évente.

– Mire számíthatnak a munkatársai?

– Kétezer-ötszáz ember dolgozik a Mátránál és leányvállalatainál. S van körülöttünk egy ipari park is, ahol szintén sokan teremtenek hozzáadott értéket, ez a környék gazdasága, életminősége szempontjából létkérdés. Az elmúlt évben kollégáimmal kidolgoztunk egy 30 éves koncepciót, ami megfelel a foglalkoztatás, a műszaki szempontok és a megvalósítás elvárásainak is.

– Mit tartalmaz ez a három évtizedes terv?

– Az erőmű modernizációjának kormányzati támogatottságát mutatja az idei miniszteri látogatás az erőműben. Ilyen magas szintű delegáció legutóbb a kéntelenítő átadásán járt itt a 2000-es évek elején. A Mager Andrea és Palkovics László vezette delegáció látogatásának célja februárban a társaság fejlesztési koncepciója részleteinek egyeztetése volt az ebben részt vevőkkel. Olyan társaságot vettünk át, amely az elmúlt évtizedben csak a jelenben élt, nem voltak stratégiai céljai. Az új vezetés az MVM elképzeléseivel jött, a harmincéves koncepción belül 5+4 éves tervet dolgozott ki együtt a társaság szakmai vezetésével. Nem zárt be bányát, nem bocsátott el 700 embert, a működést a jelen körülményeihez igazította. Sok tekintetben lezártuk a múltat, de a változás folyamatos, és ezt meg kell érteni a velünk együtt haladóknak. Az is fontos, hogy a modernizációs program megfelel a nemzeti energia- és klímastratégiának is.

– Mi lesz a dolgozókkal, lesznek-e átszervezések?

– Az első kiigazításokat megtettük, hogy hatékonyabban működjön a társaság. Visszaszerveztünk tevékenységeket, olyan működési formát alakítottunk ki, amelyekben a meglévő értékláncon át tudjuk működtetni a céget. Akik megfelelően képzettek és van ambíciójuk, a modern üzemekben folytatják a tevékenységüket vagy továbbképzés után vagy tudásuk alapján azonnal. Fenntartjuk 2025-ig a lignit­alapú villamosenergia-termelést, az erőműben dolgozóknak addig elő kell készíteni, és meg kell építeni az új termelőegységeket. Feladat-, hozzáértés- és munkaalapú működésre törekszünk. Aki kézfogásnál a tenyerét tartja, nos, az nem a partnerünk.

– Mi épül itt az következőkben?

– Négy plusz egy alapvető pilléren nyugszik a modernizáció, az 500 megawattos gázturbinás egységen, a hulladékgazdálkodásban is fontos szerepet betöltő hulladékművön, a nagy teljesítményű napelemparkokon, s a szén-dioxid kezelésén, hidrogéngazdaság kiépítésén. Az ötödik pillérünk a leányvállalataink speciális szolgáltatásait foglalja magában. Terveink szerint tevékenységüket fejlesztéssel, tőkeinjekcióval kivisszük a versenypiacra. Nekik az új egységek, üzemek építésében is komoly szerepet szánunk. Később, 2025 után is minden munkavállalónknak szeretnénk munkát kínálni, attól függően, mire képesek, mihez van tudásuk, ambíciójuk. A rekultivációval kilenc évben a bányászatban 300–350 kolléga vonul nyugállományba. El kell látni 2025 után is a belső üzemmenetet technológiai szolgáltatással, a berendezések működtetése személyzetet igényel, kell adminisztráció, HR-vonal, és ekkora területen még biztonsági őrzésre is szükség van.

– A járványhelyzet alatt milyen biztonsági intézkedéseket vezettek be? Mennyire változott a bányászok, az erőművi dolgozók élete?

– Szerencsés helyzetben voltunk, mert a járvány kitörésekor már volt a társaságnak járványügyi programja, így nagyjából izolált környezetben tudtuk azt végrehajtani. Munkavállalóink nagyon fegyelmezettek voltak, annak ellenére, hogy változtatniuk kellett a viselkedésükön, a szokásaikon, szigorúbb szabályok között kellett dolgozniuk. A védekezésre több száz millió forintot költöttünk, így a zavartalan működés mindig biztosított volt. Megtanultunk kezet fertőtleníteni, maszkot hordani, figyeltünk egymásra. Ez utóbbi – remélem – a járvány elmúltával is megmarad! A pandémiás helyzet miatt tavaly sajnos nem tudtuk megtartani a hagyományos vállalati rendezvényeket, amint lehet, visszahozzuk ezeket az eseményeket.

– Hogyan alakul az ipari park jelene és jövője?

– Tévhit, hogy ezek a cégek kizárólag az erőműben keletkezett melléktermékek felhasználása miatt települtek az ipari parkunkba. Az itt működő vállalatok az alapanyag-igényükön túl főleg az általánosnál nagyságrendekkel komolyabb villamosenergia-igényük, nagynyomású gőzigényük, egyéb infrastrukturális szolgáltatások miatt folytatják itt működésüket, s ezek az előnyök a széntüzelés leállítása után is megmaradnak. Reméljük, új üzemek is épülnek, melyeket ki tudunk szolgálni, nekik is tudunk megfelelő áron, minőségben szolgáltatni.

– Mi lesz Bükkábrány jövője?

– Bükkábrányban is van ipari park, megtelepedhetnek iparvállalatok. Ha a bányászattal föl kell hagyni, több száz embernek megfelelő, hozzáadott értéket teremtő munkát adhatnak. A jelenleg érvényes műszaki üzemi tervben 2029-ig számolunk a bányászati tevékenység fenntartásával, 2025-től rekultiváció és tájrendezés a feladat, hogy a meddőhányók területén a napelemparkokat ki lehessen építeni. Van egy víziónk: a lignitből nem csak energiát lehet előállítani, megfelelő vegyipari tevékenységgel számos, a jelen és jövő keresett alapanyagát is gyártani lehet. Ambiciózusak vagyunk, hogy a bányászat a fiatalságnak ne csak történelemkönyvet jelentsen meg hagyományápolást, hanem munkát, megélhetést is.

– Mi a helyzet a vállalat társadalmi kapcsolataival, a társadalmi felelősségvállalással?

– A társaságnál több érdekképviselet is működik, amelyekkel korrekt partneri viszonyra törekszünk. Érdekünk, hogy a modernizációt megértsék, segítsenek abban, hogy munkavállalóink ne csak tőlünk, munkaadótól tudják meg, mi fog történni, hanem támogassák is, hogy legyen munkahelyük dolgozóinknak. Fontosak a környék települései, ahol kollégáink nagy része él. A fenntartásukhoz nemcsak az iparűzési adóval, hanem partneri együttműködéseken keresztül is hozzájárulunk, hiszen szimbiózisban élünk. Néhány egyszerű példa: Ludasnak mezőgazdasági vizet biztosítunk; leányvállalatunk, a Geosol zöldhulladékot szállít el Detken és Abasáron. Mindegyik önkormányzatnál nyitott ajtókkal várták a vállalat új vezetőit.

Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk jótékonykodni is,

fenntartjuk a Gyermekeinkért Alapítványt, nemrég támogattuk a gyöngyösi állatkertet, karácsonykor vezető munkavállalóink saját juttatásuk terhére több mint 700 ezer forintot adtak össze a gyöngyösi Autista Központ javára. Szeretnénk a Méltányos Átállást Támogató Alapból a környék közlekedésének zöldítésére, a tiszta környezet megteremtésére forrásokat találni. Terveink között szerepel a tulajdonosunk, az MVM támogatásával egy, a térség fejlesztéséért munkálkodó alapítvány létrehozása is.

– A társaság részt vesz-e a térségek számára készülő gazdasági terv elkészítésében?

– Az alapszellemiségében foglalt célok eléréséhez nemcsak ötleteink, hanem többé-kevésbé kidolgozott javaslataink is vannak, amiket igyekszünk eljuttatni az államigazgatás partneri kapcsolataihoz. Főleg a környezet megújítása, egy, az ipari parknál komplexebb technológiai park megteremtése illik ehhez a szellemhez, a zöld közlekedés fejlesztése, a hulladékgazdálkodás. Fontos kiemelni, hogy nincs régi bánya és új üzem, hanem harmincéves program van. Reméljük, hogy minden kollégánk csatlakozik hozzánk. Van, aki közben elmegy nyugdíjba, lesz, aki távozik, van, aki most lép be, s akkor megy nyugdíjba, mikor a nagy koncepció kivitelezése véget ér. 2050-ig, a klímasemlegesség eléréséig szól ezen üzemek életciklusa, mi addig tervezünk, a jövőnk elkezdődött.