Gru 3

Jók voltak a karakterek, a történet is épp megfelelt egy animációs filmhez.

És hogy miért lett mindez a harmadik rész láttán múlt idő? Sajnos már a mozi legelején érezni lehetett, hogy a film készítői valami újat akartak mutatni az előző két részhez képest, ám sajnos ez pont hátrányává vált. Lehet ez éppen azért, mert az én korosztályom, vagy a tőlem pár évvel fiatalabbak biztos, hogy azért a hangulatért, poénokért ültek be, ami megvolt az előző részekben.

Vártuk, hogy a főszereplők: Gru és a lányok, valamint újdonsült mennyasszonya, no meg a minyonok megint elbájolnak és megnevetettnek minket, de ehelyett jellemző tulajdonságaikat túlságosan is erőltetett figurákat kaptunk.

Az újdonsült főgonosz szereplőnek, Balthazar Brattnek „köszönhetően” viszont kapunk egy szép nagy csokrot a 80-as évek örök érvényű zenéi közül. Annyit, hogy film közepénél már azon is elgondolkoztam, hogy igazából egy musical-animációra váltottam jegyet.

A legnagyobb probléma azonban mégiscsak az, hogy hiába indítanak el minden szereplőt külön-külön a saját történetének beteljesítésén, a történet egésze mégis nagyon egyszerű lett. Azt is mondhatnánk, hogy a 90 perces film cselekményét 30 percbe is belefoglalhatták volna, ha leszámítják az egyébként teljesen felesleges és untató zenei betéteket.

Így sajnos az új Gru 3 még a Minionokról szóló külön filmektől is nagyobb csalódást okozott és sokkal felejthetőbb, mint az első filmek voltak.