Kegyetlenül kivégezték a karácsondi anyát és fiát

A gyilkossággal Ebneth Simont és Hollósi Györgynét gyanúsították. A vádlottak először beismerték a gyilkosságot, később azonban tagadtak. A tárgyalás több évig tartott, Ebneth Simont háromszor is halálra ítélték, végül mégis felmentették. A sajtó rendszeresen írt a bűncselekményről és a tárgyalásokról, de amikor végül felmentették a vádlottakat, arról már nem számoltak be. Az Origo sorai elevenítik fel a szörnyű esetet, amelyről akkor a Heves Megyei Népújság is hírt adott.

A vádirat szerint a gyakran italozó asszony és a férfi 1968 tavaszán ismerkedett meg. Ebneth Simonnak súlyos adósságai voltak. Hollósiné pedig a férjétől szeretett volna megszabadulni, akit – állítása szerint – sosem szeretett. A nő folyamatosan azt emlegette Ebnethnek, hogy valahonnan pénzt kellene szerezni, hogy együtt Budapestre költözhessenek albérletbe - írja az Origo. - Hollósiné 1968 nyarának végén megtudta, hogy Prezenszki Sándor eladta az autóját, így vélhetően sok pénz lehet nála, amit minden bizonnyal otthon rejteget.

A vádirat szerint Ebneth Simon vádlott és Hollósi Györgyné 1968. október 12-én éjszaka érkezett Prezenszkiék karácsondi házához. A férfi kicsavarta a villanykörtét a falon, aztán benézett a ház üvegezett verandájának ajtaján – homlokát és orrát is odanyomta az ablaküveghez. Ezután kezében egy baltával betört Prezenszki Sándor házába. Hollósiné kint, az ajtó előtt őrködött.

A zajra felébredt Prezenszkiné, akinek szólni sem volt már ideje, mert Ebneth azonnal fejbe verte a baltával, amitől rögtön meghalt.

Ekkor vette észre Ebneth, hogy egy tizenkét éves fiú is van a házban – az egyik szobában alszik. Őt két baltacsapással ölte meg – ezt Hollósiné végignézte. Ebneth tovább kutakodott a pénz után, húszezer forintos betétkönyvet és a kétezer forint készpénzt keresett. De nem találta. Összesen 1400 forintot vittek el a helyszínről.

1968. október 13-án reggel egy munkaruhás férfi – Prezenszki Sándor – szállt le a Karácsondba érkező vonatról. Amikor hazaért, a döbbenettől megdermedt: az ajtót valaki felfeszítette és felesége, valamint tizenkét éves fia holtan, vérbe fagyva feküdt a lakásban.

A kettős rablógyilkosság megdöbbentette a közvéleményt. Akkor még nem tudták, hogy az elkövető egyedül gyilkolt-e, vagy volt társa. A rendőrség azonnal hajszát indított, és hamarosan Ebneth Simonra és a szeretőjére, Hollósi Györgynére terelődött a gyanú.

Az Egri Megyei Bíróságon a vádlottak először beismerték tettüket, majd tagadták, hogy ők követték volna el a gyilkosságot. A tárgyalás két hétig tartott, majd 1969. október közepén kihirdették az ítéletet. A Népújság október 21-i számában azt írták, hogy a közvéleményt foglalkoztató karácsondi kettős gyilkosság tárgyalásának utolsó napján a perbeszédekre, majd az ítélethirdetésre került sor. Az ügyész halálbüntetés kiszabását kérte. A védők Ebneth bűnösségét halált okozó súlyos testi sértésben kérték megállapítani, és bizonyítékok hiányában Hollósi Györgyné felmentését kérték. A tárgyalás hosszú ideig tartott. Késő este hirdetett ítéletet a bíró. A lap így írt erről:

Az ítélet indoklása szerint a 36 éves, büntetett előéletű Ebneth Simon italozott, szórta a pénzt, adósságokba keveredett. Amikor tudomására jutott, hogy Prezenszkiék eladták az autójukat, a 33 éves Hollósi Györgynével egyetértésben elhatározta, hogy megszerzi a feltételezés szerint otthon tartott pénzt.

A védők és a vádlottak enyhítésért fellebbeztek. Így a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott a tárgyalás.

Másodfokon 1970 májusában kezdték tárgyalni az ügyet. A Népújság május 19-i számában így írt a tárgyalásról:

"Tegnap reggel kilenc órakor kezdte tárgyalni a Legfelsőbb Bíróság a karácsondi kettős gyilkosság vádlottainak bűnperét. A zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben ismét bírák előtt állt Ebneth Simon és Hollósi Györgyné, akik 1968. október 12-én szörnyű bűncselekményt követtek el. Mint ismeretes, Ebneth Simon — Hollósiné segédkezésével — karácsondi otthonában megölte Prezenszki Sándornét, és 12 esztendős fiát, ifjú Prezenszki Sándort. (...) A Legfelsőbb Bíróság tárgyalásán részletesen ismertették az ügyiratokat. Felolvasták Ebneth és Hollósiné vallomásait, amelyből kitűnik, hogy a két elvetemült ember, akik a gyilkosságot megelőzően könnyelmű, italozó életmódot folytattak, egymást vádolják a szörnyű bűncselekmény elkövetésével."

Hollósiné tagadta, hogy része lett volna a gyilkosságban. Ebneth viszont ismét azt állította, hogy Hollósiné tervezte meg a gyilkosságot, ő választotta ki az áldozatokat, ő vetette fel először a gyilkosság gondolatát, ő tudakolta meg a gyilkosságra alkalmas időpontot, sőt, ő gyilkolta meg a tizenkét éves kisfiút is.

A tárgyaláson felolvasták Hollósiné cellatársainak vallomását. Eszerint a nő részletesen elmesélte a tettét, és olyan részleteket is említett, hogy milyen felirat volt a baltán, amellyel a gyilkosságot elkövették.

A Legfelsőbb Bíróság további bizonyítás, valamint az emberölés körülményeinek és a vádlottak szerepének alaposabb tisztázása miatt az ítéletet hatályon kívül helyezte. Az ügy tárgyalására a Fővárosi Bíróságot jelölte ki.

Hollósiné férjét, Hollósi György vasútikocsi-fékezőt, a másodrendű vádlottat 1970 novemberében hallgatták meg. Négy hétig volt előzetes letartóztatásban emberölésben való bűnrészesség gyanújával, de a rendőrség végül szabadon engedte. A bíróság előtt a férfi elmondta, hogy a gyilkosság körülményeiről csak hallomásból tudott. Azt állította, hogy Ebneth és Hollósiné 1968. október 12-én este leitatták és ágyba fektették. Olyan részeg volt, hogy azonnal elaludt.

A Fővárosi Bíróságon Ebneth már tagadta a bűnösségét. Azt állította, hogy semmi köze a gyilkossághoz. Amikor megkérdezték tőle, hogy korábban miért vallotta be, hogy ő gyilkolt, azt válaszolta, hogy nagyon el volt keseredve, és rossz idegállapotban volt. Itt már úgy vallott, hogy soha nem jár Prezenszkiék házában, a gyilkosság estéjén Kál községbe utazott a szüleihez, és ott is töltötte az éjszakát.

A Népújság december 9-én számolt be a Fővárosi Bíróság ítélethirdetéséről.

"A Fővárosi Bíróság majd két hónapon át foglalkozott a bűnüggyel. A tanács nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölésben mondotta ki bűnösnek Ebneth Simont és ezért halálra ítélte. Hollós Györgyné - mint tettestárs - tizenöt esztendei börtönbüntetést kapott. Az indokolásban a tanács elnöke részletesen ismertette a bűncselekmény elkövetésének módját és hosszasain foglalkozott Ebneth és Hollósné beismerő, majd tagadó magatartásával. Rámutatott: a beismerő vallomásokat nem elég visszavonni, hanem a visszavonást elfogadható módon kell megindokolni. A két vádlott annak idején olyan részletességgel mesélte el a bűncselekmény elkövetésének körülményeit, hogy azt a gyilkoson kívül senki így nem tudhatta. Ráadásul a tanúvallomások szerint semmitől sem riadtak vissza még akkor sem, ha egy pohár bor megszerzéséről volt szó." - írták a lapban.

A két vádlott védői enyhítésért, az ügyész Hollósiné esetében súlyosbításért fellebbezett.

A másodfokon eljárólegfelsőbb bíróság pedig újból hatályon kívül helyezte az ítéleteket. Az új eljárást a Fővárosi Bíróság folytatta le, az előző procedúra pedig még kétszer megismétlődött.

A másodszor és harmadszor elsőfokú eljárásra kijelölt fővárosi bíróság újból és újból halálra ítélte Ebnethet és szabadságvesztésre bűntársát,  a másodfokon eljáró Legfelső Bíróság pedig újból kétszer hatályon kívül helyezte az ítéleteket.

Jöhetett a negyedik eljárás.

A karácsondi kettős gyilkossággal kapcsolatban több bizonyíték kétséges volt.

A helyszíneken például nem rögzítettek olyan ujjlenyomatot, amelyet azonosítani lehetett volna Ebnethékével.

A bűntett helyszínén az egyik ablak üvegéről rögzített nyomot előbb kesztyűnyomnak vélték, később viszont kategorikusan azt állították, hogy az Ebneth Simon homloknyoma. Majd utóbb ugyanerről az alakzatról azt bizonygatták, hogy Hollósi Györgyné homlokának lenyomata. A helyszíni szemlén egyébként Ebneth és Hollósiné is jelen volt, és lényegében eljátszatták velük, ahogy benéznek az ablakon, és a homlokuk az ablakhoz ér.

A vádhatóság legfőbb bizonyítéka az volt, hogy több tanú vallotta: látták Ebneth Simont a gyilkosság napján a helyszínen, megismerték ugyanis a feltűnő nadrágjáról. Az élénk színű, vérfoltos pantallót nehéz lett volna egy másik ruhadarabbal összetéveszteni. Ebneth védője azonban azt mondta: a férfi próbálja fel a nadrágot, nézze meg a bíróság, hogy jó-e rá a pantalló. A vádlott felvette, de nem illet rá a ruhadarab.
Az orvosszakértők azt sem vették észre, hogy az egyik áldozatot - a kisfiút - két különböző méretű baltával ütötték agyon. Állítólag azért kerülte el a figyelmüket az elkövetési eszközök közötti különbség, mert az nem illett bele a nyomozást vezető parancsnok verziójába.
A legfelsőbb bíróság végül 1974. október 7-én bizonyítottság hiányában felmentette a vádlottakat.

Ez persze nem azt jelentette, hogy a két ember ártatlan volt, csupán nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy ők gyilkoltak. 

Mindezen eseményeket az Origo cikke foglalta össze.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock.)