Ki gyilkolt a Szépasszony­völgy utcában 39 éve?

Hosszú éveken át foglalkoztatta a közvéleményt, hogy valójában ki gyilkolt 1985. január 28-án a Szépasszonyvölgy utcában. A bűntény áldozata a 73 éves özvegy, Helly Györgyné volt. 

A nyomozás során 1985. május 31-én vették őrizetbe – s az elsőfokú tárgyalásig előzetes letartóztatásban volt – a gyanúsított D. B.-t. A 19 éves fiatalember az emberölés napján még fiatalkorúnak számított. 

Az eljárás során sokféle variációval szolgált a történtekről a hatóságoknak. Rendőri kihallgatásakor többször módosította vallomását, s a bíróságon azt vallotta, hogy ő semmiképpen sem követhette el az idős asszony megölését. 
– Bűnösnek érzi-e magát? – kérdezte tőle az első tárgyalási napon a Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsának elnöke. 
– Bíró úr! Nem! – válaszolta D. B., aki a kívülálló megítélése szerint középmagas, jóképű, a részletekre is pontosan emlékező ifjú volt. Ezzel szemben az orvosszakértő azt állapította meg, hogy tudathasadásos elmezavar jelei észlelhetők rajta. 

A bíróságon elhangzottak a szakértőt látszanak igazolni: D. B. vádlott például pontosan emlékezett arra az időre, amikor először járt a megyeszékhelyen. Sok más apróság is eszébe jutott a kihallgatás során, ám amikor a bűntény napjáról faggatta a bíró, zavarba jött. Ugyan határozottan állította, hogy 1985. január 28-án kora reggel Jászberénybe utazott, és csak délután tért vissza Hatvanba – ahol a József Attila gyermekintézetben lakott –, de korábbi előadásainak idézésekor izgatottá vált, izzadt tenyerét a nadrágjába törölte, s egyértelműen látszott, amit a saját korábbi vallomása alapján elmondanak előtte, egyáltalán nem ismeretlen számára. 

Mégis tagadta, hogy az említett napon Egerben járt volna, s arra hivatkozott, hogy fenyegették, kiabáltak vele, azért találta ki az idős asszony meggyilkolásának részleteit. Azokat a konkrétumokat, amelyeket más nem tudhatott, mint az az ember, aki valóban ott volt a helyszínen özv. Hellyné végzetes napján. 
– A fenyegetések hatására az egészet csak kitaláltam, mert valamit ki kellett találnom! – közölte a terhelt, ám az addigi elmondásai ellentmondásban álltak a bíróság előtt hangoztatottakkal. Korábban először arról beszélt, hogy hárman követték el a bűntényt, majd később arról, hogy ő egyedül volt a tettes! A bíróságon viszont a sokadik változatot adta elő, s eszerint nem ő a bűnös. 

A megyei bíróság büntetőtanácsa ezután meghallgatott három tanút, s a testület elnöke közölte, egy hét múlva a szakértők véleményét kéri ki. Július 9-én már elsőfokú nem jogerős ítéletet hozott, amelyről a Népújság a másnapi, 1986. július 10-i számában tudósított. 

A tárgyaláson elhangzott, hogy az idős asszony véres és igen kegyetlen bűncselekmény áldozata lett. A helyszíni szemlén a nyomozók megállapították, hogy a hölgyet üveggel leütötték, aminek következtében koponyacsonttörést szenvedett. Ezután megerőszakolták, majd öt késszúrással végeztek vele. Az is nyilvánvalóvá vált, a tettes(ek) különböző értékeket is elvitt(ek) a lakásból: bizonyosan ezerötszáz forint készpénzt és a becslés szerint négy-ötezer forint értékű aranyékszert. 

A szörnyű bűnügy vádlottja, D. B. a sokszori meghallgatása során többféle változattal hozakodott elő a deliktumról. Ha a kedve(?) úgy tartotta, beismerte a bűntett elkövetését, egyszer-egyszer azt állította, hogy társai is voltak, máskor viszont tudni sem óhajtott az egészről. A fiút a szakértők is megvizsgálták. A második tárgyalási napon a büntetőtanács előtt az orvosszakértő megerősítette a korábban már írásban is rögzített szakvéleményét, amely szerint a terhelt tudathasadásos elmezavarban szenved. 

A bíróság az elsőfokú döntésében büntethetőségét kizáró okból D. B.-t felmentette a minősített emberölés vádja alól. Elrendelte az ifjú kényszergyógykezelését. Indoklásában a bíróság külön hangsúlyozta, hogy semmiképpen sem fogadhatta el a vádlott védekezését. Ugyanis, amikor magára vállalta a bűncselekményt, akkor a gyanúsítotti kihallgatásakor olyan részletekről is számot adott, amelyekről a bűntény vizsgálóin kívül más nem tudhatott, csak maga a tettes! Nem egyszer pontos leírást adott a lakásból eltűnt értéktárgyakról is. Az az objektív tény is ellene szól, szerepelt az indokolásban, hogy a helyszínen rögzített szagnyomokkal többször azonosították az övét. Egyébként a fiatalember arról is beszélt, hogy ő nem lehet a tettes, mert azon a napon reggel vonattal Hatvanból Jászberénybe utazott, s csak késő délután tért vissza a Heves megyei városba. Emellett tartott ki végig a bíróság előtt. Ezt azonban tanúvallomásában a saját nevelőanyja cáfolta meg. Mint elmondta, a fiú már azon a napon délelőtt hazament, ám hamarosan eltávozott otthonról… 

Az orvosszakértői szakvéleményt, továbbá a vallomásokban tapasztalt ellentmondásokat, s természetesen D. B. elmeállapotát figyelembe véve hozott határozatot a büntetőbíróság. A vádlott és védője, valamint az ügyész az ítélet kihirdetése után háromnapi gondolkodási időt tartott fenn.