Zene, sport, pörgés no és gasztronómia

– Lassan három esztendeje, 2015. március 29-én találkoztunk Szilvivel – kezdi közös történetüket a családfő, Zagyva István. – Korábban csak látásból ismertük egymást, például egy-egy vízi­labdameccsen is összefutottunk. Az említett napon viszont jobban is megismerkedtünk. Ez a dátum azért is emlékezetes, mert foci­rajongóként nagyon érdekelt az aznapi magyar–görög válogatott mérkőzés. Épp az egyik egri szórakozó­helyen néztem a meccset a barátaimmal, amikor is Szilvi az Eger raliról érkezett. Emlékszem, terepszínű ruhát viselt, s integetett nekem. Szóba elegyedtünk, s megvolt az a bizonyos szikra… Még ugyanebben az évben, novemberben, Prágában kértem meg a kezét, s 2016 júniusában keltünk egybe – részletezi.

Rákérdezünk arra is, mennyire közös érdeklődési pont a sport. Kiderül, ­István nagy sportrajongó, Szilvi ­művészként, egyúttal ­érzékeny ­fülűként nem ­kedveli a ­narrátor hangos beszédeit, ám olykor szívesen elmegy egy-két sportese­ményre.

– Tíz hónapja született meg gyermekünk, Noel, aki nagyon nyugodt, tündéri baba­. Végig jól aludtunk ­tőle, nem nagyon sírt éjjel, ma már majdnem egyedül áll – mondja az édesapa, aki konyhafőnökként dolgozik a Szépasszony-völgy egyik éttermében. Korábban, öt évig a fővárosi Déryné Bisztróban volt szakács, amire nagyon büszke. Az előző ­főnöke ­csábította Egerbe. István a modern gasztronómia híve, s a fine dining irányzatról is sokat olvas, igyekszik ­képezni magát.

A konyhaművészet mellett a munkavédelem iránt is érdeklődik. Otthon ritkán főz, bár besegít a feleségének. Általában Szilvi ételeit fogyasztja a család, a férje szerint nagyon jól főz.

Szilvi épp Noelt öltözteti, hiszen hamarosan sétálni mennek, közösen a nagymamával. Vele is van alkalmunk beszélgetni. Elsőként az Egri Érseki Fiúkórusról kérdezzük.

– Hét éve kerestem meg dr. Ternyák Csaba érseket a fiúkórus ötletével – ­mondja a kórusvezető. – ­Megszavazta a bizalmat a számunkra. Megalapította a kórust, én az alapító karnagy vagyok. Számos sikert elértünk, voltunk több ízben külföldön is. Számomra azonban kedvesebbek a kisebb településeken történt fellépések, hisz’ ezekre a helyekre ritkán jut el a zene. Emlékezetes volt az emődi, az ostorosi, a noszvaji, a borsodnádasdi vagy éppen a tarnaleleszi szereplésünk is – részletezi.

A cikk készültekor Sanghajba készülnek a kórussal. Magyarország Sanghaji Főkonzulátusának meghívására, a magyar kultúra napja alkalmából érkeznek oda. Minden évben hívnak a rendezvényre magyarokat, idén az Egri Érseki Fiúkórust választották a kínaiak.

Szilvi végzettségéről is szó esik, hiszen a budapesti hölgy már évek óta Egerben él, s nagyon kedveli a várost.

– Budapesti lány vagyok, 2002-ben kezdtem tanulmányaimat az egri főiskolán, ének-zene–karvezetés szakon, majd ugyanezen a szakpáron egyetemi diplomát is szereztem. Nagyon szeretem Egert, a fővárost – bár szülővárosom – már kevésbé, szerintem vidéken sokkal nyugodtabb, minőségibb életet élhet egy család. Ám gyakorta eljárok, eljárunk a szeretteimet meglátogatni, hiszen a szüleim ott élnek, sőt, a legtöbb barátom is.

Szívesen sétálnak, utaznak

A közös programokról is szót ejtünk. A Zagyva család sokat sétál a városban, István ­pedig gyakran a kóruspróbákra is ellátogat. Amikor adventi időszak volt, a Dobó téren is sokszor megfordultak, Szilvi pedig a kicsivel a Szépasszony-völgybe is elsétál, mielőtt férje végezne a munkájával. Előfordul, hogy beülnek a kocsiba, s olyan helyekre kirándulnak hárman, mint például Szilvásvárad. De Szilvi szavaiból kiderül, mobilisnak neveli gyermekét, megesett már az is, hogy ketten buszra ültek, s meglátogatták egy barátnőjét Budapesten. Szilviék Hegyesi Hudik Margittal – a kórus állandó szólistájával – és családjával is sokszor találkoznak, beszélgetnek. S Réz Lórántot, az Eszterházy Károly Egyetem Egri Campusának korábbi tanárát is meglátogatják ­olykor. A kiváló orgonista ugyanis ma már a Jászberényi Campus oktatója, de természetesen a kapcsolat nem szakadt meg közöttük.