2018.06.02. 07:00
Kanadai erdőben szemezett a medvével
A távoli ország hatósága elismerte az állatok apasztásában vállalt szerepét.
Kakuk János három földrészen is vadászott Fotó: Berán Dániel
Több mint negyven éven keresztül, 1960-tól dolgozott az erdőn, közben három földrészen is vadászott, a Bükkben rengeteget vadásztatott is Kakuk (Pestuka) János nyugalmazott kerületvezető erdész. A megyénk két városkájában is felbukkanó barna medve hírének apropóján kérdeztük a tapasztalt szakembert, egyebek között arról, hogy ifjú korában voltak-e medvék térségünk erdeiben.
Úgy fogalmazott, nem emlékszik, hogy lett volna. Emlegették nagyon ritkán a felbukkanását, de csak mint váltómedvét. Ez azt jelenti, hogy átjött a határon, de vissza is ment. A Kárpátokból, a Tátrából húzódhatott le, vagy a román határnál Erdély felől fordult még elő. Jóval korábban persze, a Bükkben is élt barna medve, mi több, még bivaly is volt az erdőségeinkben. Ma már egyikkel sem találkozunk. Pontosabban a barna medve, annak is a „kukázó változata” a hírek szerint ismét feltűnt.
János bácsi kérdésünkre megerősítette, valóban vadászott – öt alkalommal is, legutóbb tizenegy esztendeje – Kanadában, s fekete medvével is volt találkozása többször. A legkisebb távolság, olyan harminc lépés lehetett, amennyire szemtől szembe állt egy két lábon ágaskodó fekete medvével. Miután a vadász mozdulatlan maradt, a maci gondolt egyet és visszahúzódott a rengetegbe. Az ottani hatóságtól egyébként még egy elismerő oklevelet is kapott, amiért „szakszerűen segítette a medvék apasztását”.
– Tudni kell, hogy Kanadának azokban a régióiban, ahol túlszaporulat van, adnak ki engedélyt a medve vadászatára. De ott is szigorúan csak a hím példányok lőhetők ki – mondta Kakuk János.
Veszélyben
A kanadaiak arra oktatták ki a magyar vadászt, hogy ha medvével találkozik, nem szabad megpróbálni elfutni. A vadállat prédát lát a menekülőben. Szét kell tárni a kart, ha van rajtunk, a köpenyt, hogy minél nagyobbnak tűnjünk. A lehető leghangosabb hangot kiadni. Az is jó, ha csomag lenne nálunk, azt szép lassan a földre tesszük és nagyon lassan elhátrálunk. Végső esetben összekuporodva hasra kell feküdni, kezünket a tarkónkra kulcsolva.