A jövő zenészeinek adja át nagyapai hagyatékát

A borsodi megyeszékhelyen, a Zenepalota talpalatnyi szobájában találkoztunk. Zongora áll az egyik sarokban, arra pakolt. Elővette a hegedűjét, s néhány másodperc múlva a hangszer megszólalt.

– Keményen játszol – bátorkodtam a laikus őszinteségével letámadni. Mire ő:

– Ez az orosz vagy romantikus hegedűiskola.

– Nemrég hallottam Szajkó Lacit muzsikálni. Ő lágyan hegedül – ellenkeztem.

– No igen, ő hosszú évekig tanult Kanadában. Ott inkább a barokkos lágyság a trendi.

Hegedűművésszé és zenetanárrá vált

Miskolcon él és dolgozik, ezért egy ott megrendezett esemény apropóján beszéltük meg a randevút a hajdan olyan népszerű és nagyszerű hatvani prímás, az országosan is ismert Mezei Gyula unokájával, Olivérrel. A huszonhat éves fiatalember csupa kedvesség, csupa jó modor. A ­Zenepalota épületében fejezte be tavaly júniusban a főiskolai zenei tanulmányait, ugyanis itt működik a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete. Hegedűtanszaki tanára dr. Farkas Katalin volt. Másokon túl neki is köszönheti, hogy hegedűvésszé és zenetanárrá válhatott.

Edvin Martonnal is színpadra lépnek

– Rendszeres zenei kurzusok voltak nálunk – mondta. – Alkalmam nyílt például az egyik legjobb fiatal hegedűművész, Baráti Kristóf tudományát ellesni. Időközben kapcsolatba kerültem a méltán népszerű virtuóz hegedűssel, Edvin Martonnal is. Sokszor meghív az előadásaira szerepelni. A legutóbbi ilyen alkalommal Budapesten, a Kongresszusi Központban játszottunk együtt. De természetesen muzsikálok másokkal is. Kamara- és szimfonikus zenekarral egyaránt felléptem már Kínában, Franciaországban, Angliában, Írországban, Olaszországban.

Oláh Zoltántól kapta az alapokat

Hosszú, nem is mindig könnyű út vezetett a világjárásig. A hatvani Kocsis Albert Zeneiskolában Oláh Zoltántól kapta a hegedülés alapjait. Ekkor még csak hétesztendős volt. A középiskolai éveket Budapesten, a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában, azaz a híres-neves Konzervatóriumban töltötte. Ottani hegedűtanára Novák Zita, a Magyar Állami Operaház zenekari tagja volt. A szolfézst, az összhangzattant a ­hajdani Kodály Zoltán-tanítvány, a Bach-példatár szerzője, a ma már kilencven felett járó Legányiné Hegyi Erzsébet tanította neki. Olivér tehát jól megalapozta a zenei képzettségét.

Két iskolában is átadhatja a tudását

A diplomája megszerzése után rögtön tanári állást kapott Miskolcon: ráadásul egyszerre kettőt. Teljes állást a Szimfónia Művészeti Iskolában, de emellett a Premier Alapfokú Művészeti iskolában is tanít. Köszönhette az ajánlatot a Miskolci Szimfonikus Zenekar zenei igazgatójának és koncertmesterének, Váradi Zoltánnak. A viszonya kiváló a mesterrel.

Általános iskolai másodikos csöppségeket oktat délutánonként. Máris sikerei vannak, hiszen a diákjaival szerepelt például a Duna Televízióban is. Legutóbb pedig Sátoraljaújhelyről hoztak el helyezéseket a tanítványai.

Nagyapja adta kezébe a hangszert

Olivér nagy-nagy szeretettel beszél apai nagyapjáról, a tizenöt éve elhunyt prímásról, Gyula bácsiról. Becsületes és szorgalmas ember volt, akinek a hegedülés töltötte ki az életét. Zeneileg és emberileg is a példaképe maradt mindmáig. Olivér ötéves volt, amikor a kezébe adta a hegedűt. Otthon együtt gyakorolgattak, esténként pedig érte ment a Kodály iskolába. Miskolcon szintén a rokonság veszi körül. A Miskolci Nemzeti Színház hegedűsénél, a szintén Gyula nevű nagybátyja és keresztapja családjánál lakik, ahol úgyszólván mindenki zenész. Mária unokanővére a színház koncertmestere, s az egyik fiú, Dániel is zenekari tag. A főiskolán együtt végzett a két unokatestvér. Nem csoda, hogy Mezei Olivér jól érzi magát a borsodi megyeszékhelyen, sőt, családtagjai is azt tervezik, hogy utánaköltöznek.