Augusztus 20.

2018.08.20. 07:00

Honnan ered az új kenyér ünnepe?

A rendszerváltás óta általánosan elfogadott véleménynek számít, hogy az új kenyér ünnepét 1949-ben, az alkotmány elfogadásakor szovjet mintára mesterségesen alkották meg. Ez azonban túlzó leegyszerűsítés.

Munkatársunktól

A termény betakarításához kapcsolódó különböző vallásos ünnepségek a más-más kultúrájú népeknél egyaránt a hálaáldozat bemutatását jelentik. Az Új Kenyér vallásos ünnepe is a népi aratóünnephez kapcsolódik, azonban eredetileg nem augusztus 20-án rendezték azt, hanem a középkori Magyarországon július 15-én, az apostolok oszlása ünnepén tartották.

Ezen a napon aratási felvonulást tartottak, melyen a kalászkoszorút vivő lányokat a többiek lovas kocsin követték. Első útjuk a templomhoz vezetett, ahol hálaimát mondtak az aratás befejezésére. A történelmi emlékezet egyrészt úgy tartja számon, hogy az újkenyér-ünnep politikai aktussá emelésére csak a második világháború után került sor, másrészt napvilágot láttak olyan elképzelések is, miszerint az új kenyér ünnepét „1945 után mesterségesen kreálták”. Valójában bevezetését 1899-ben, az akkor földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác szorgalmazta, lecsendesítendő a századforduló forrongó agrármozgalmait. A formához merítettek az uradalmak népének aratószokásaiból, de a kezdetektől alkalmazkodni kellett a politikai tömegrendezvények és a „színre vitt hagyomány” lefolyásának körülményeihez, kellékeihez és koreográfiájához. Később a szovjet minta tagadhatatlanul hatással volt rá, gazdagodott, s egyben egyszerűsödött a rituálé. Az új kenyér ünnepe vitathatatlanul összefonódott a politikával, különböző politikai rendszerek és pártok saját céljaik szolgálatában rendre felhasználták az új kenyér felajánlásának, átadásának, megszegésének motívumát.

Az ünnepet nem csupán politikai tartalma miatt érdemes szemügyre venni. A „kitalált hagyományok” olyan típusát ismerhetjük meg benne, melyek általánosan elfogadottá válnak, sőt kisebb-nagyobb közösségek életében a hagyományok fenntartásának kívánatos modelljeként jelennek meg.

S hogy miért épp augusztus 20-a?

Az egyik lehetséges magyarázat szerint azért, mert István királyunk sírját 1038. augusztus 20-án – szentté avatásakor – nyitották fel a székesfehérvári bazilikában, s az egyház azóta is ezt a dátumot tartja ünnepként. Később, 1818-ban Ferenc császár megengedte Szent István Budán őrzött kézereklyéjének a budai Várhegyen történő ünnepélyes körülhordozását, s ekkortól messze földön híressé váltak a budai István-napok. Ez az esemény terebélyesedett a XVIII. század végén országos méretűvé. Ezeken az ünnepnapokon az ünnepi asztal ékessége volt az új lisztből készült kenyér.

Pékség az ötvenes évek Magyarországán Fotó: Fortepan

Visszatérve a politikai vonatkozásokra, érdekes adalék a Szabad Nép 1950. augusztus 4-i számában megjelent írás:

„Ezen a napon minden faluban, ahol csak kommunista pártszervezet van, számba vesszük az elmúlt esztendő küzdelmeit, levonjuk a tanulságokat, s a jól végzett munka örömével népünnepélyt tartunk. (...) Szervezzünk gyűlést, színpompás felvonulást! A népünnepélyt tarkítsuk szórakoztató műsorszámokkal. Ha már feledésbe mentek volna: tanuljuk el az öregektől ősi aratódalaikat, szemet-lelket gyönyörködtető népi táncaikat. (...) Mutassuk meg, hogy nemcsak a munkában, de az igazi népi kultúra terjesztésében és fölelevenítésében is élen jár a Magyar Kommunista Párt.”

Ha hajlanánk is a „szovjet mintájú csinálmány” vélekedésre, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem: a kenyér sokkal több, mint mindennapi eledel. A kenyérsütés éppúgy jeles nap volt a családok életében, mint a nagyobb közösségekében a betakarítás. Ez az „alapvető élelmiszer”, a gabonaféléből készült kenyér(féleség) ősidők óta az emberi táplálkozás legfontosabb elemei közé tartozik, s számos ókori népnél mítoszok és babonák sora kötődik hozzá. A primitív népek földöntúli erőknek tulajdonították, hogy a kezdetleges kemencékben elhelyezett kása szilárd állagú kenyérré változik. A kenyérsütésre szolgáló helyiséget ezért az istenek lakhelyének tekintették. A kenyér temetkezési szokásaikban is szerepet játszott, sok esetben az elhunyt sírjába kenyértésztából gyúrt tárgyakat, állatokat tettek, hogy a túlvilágon semmiben se szenvedjenek hiányt.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában