Javuló tendencia: kevésbé rettegünk attól, hogy lapátra tesznek a munkahelyen

A két cég 2014-ben dolgozta ki a stabilitási index névre keresztelt, százpontos skálát, mellyel évről évre mérhetővé válik a dolgozók munkáltatójuk iránti bizalma, illetve abba vetett hitük, hogy cégük hosszú távon tervez velük. A legutóbbi felmérés során 1200 embert kérdeztek meg. Az így kapott adatok életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentálják a felnőtt magyar népességet.

A napokban közölt eredményből kiderül: a tavaly mérthez képest idén három százalékponttal nőtt, így most 69 pontot mutat munkahelyünk iránt érzett stabilitásunk.

Fővárosban, diplomával a legkönnyebb

Az évente elvégzett felmérés az utóbbi időben javuló tendenciát mutat. Míg 2015-ben hatvankettő, egy évvel később hatvan, 2017-ben hatvanhat pontot ért el a bizalmi index – viszont az újbóli elhelyezkedés megítélésével kapcsolatos mutató idén először lépte át az ötvenszázalékos küszöböt. Kiderült, a legoptimistább munkavállalók továbbra is a fővárosban élők és a diplomások, utóbbiak körében az index hetvennégy ponttal rekordot döntött.

Jelentős, ám egyáltalán nem meglepő különbség mutatkozik a különböző végzettséggel bíró dolgozók közt: míg a diplomások és az érettségivel rendelkezők legalább 71 pontot „értek el” az összetett skálán, a szakmunkásként végzettek már csak 68, a legfeljebb 8 osztályt felmutatóak pedig csupán 55 pont értékű bizalmat szavaztak meglévő munkahelyüknek. Ehhez képest a munkaszektorok tekintetében nem fedezhető fel kiugró különbség a mért számok közt.

Az évekkel múlik az optimizmus

A városban élőknél öt, a budapestiek körében három ponttal emelkedett a bizalmi index a tavalyihoz képest, ám kétpontos visszaesésről számol be a kutatás a falun élők tekintetében. Csökken a derűlátás a kor előrehaladtával: a 18–29 éves válaszadók negyvenkét százaléka, a 30–39 évesek harminchat százaléka, a 40–49 évesek harminckilenc százaléka véli úgy, hogy könnyen találna magának új, a képzettségének megfelelő munkát – ezzel szemben viszont az 50–59 év közötti korosztálynál már csak harminchárom százalékon, a hatvan felettiek körében pedig mindössze tizenhét százalékon pislákol az optimizmus.

Jó hír viszont, hogy a legtöbben nem tartunk a munkahelyünk elveszítésétől: a felmérés szerint a férfiak 79 százaléka, a nők 77 százaléka érzi úgy, hogy több mint ötéves jövője van a munka­helyén.

Aki teheti, álljon több lábon!

Ismerőseim körében tapogatóztam, mit gondolnak: állásuk elveszítése esetén könnyen találnának-e újat? Hamar kiviláglott a közzétett adatok hiányossága, mindannyian visszakérdeztek ugyanis: aktuális munkakörüknek, iskolai végzettségüknek megfelelő, vagy pedig képzettségtől független állás megszerzésére irányul-e kérdésem. Mint kiderült, sokan gondolják úgy, szűkebb régiójukban kevés esélyük lenne aktuális szakmájukban elhelyezkedni. Többen hozzátették, képzettségüknek megfelelően könnyebben találnának munkahelyet, ám csak abban az esetben, ha korábban már gyakorlatot szereztek a szakmában.

– Speciális, kevésbé keresett munkakört betöltve az ember jobban teszi, ha több lábon áll – jegyezte meg kollégám. Kérdésemre, öt év távlatában is biztonságban érzi-e magát a munkahelyen, kifejtette: az érdeklődés, motiváció fenntartása érdekében inkább javasolná mindenkinek, hogy 3–4 évente váltson állást.