Heves megye

2018.09.21. 07:00

Óvodába indulni egyaránt nehéz szülőnek, gyereknek

A gyerekek óvodába kerülése a családok életében egy olyan mérföldkő, amely átalakítja a mindennapokat és kihat mindannyiuk kapcsolatára. Szülők és gyerekek számukra addig ismeretlen érzésekkel, új kihívásokkal találkoznak.

Hliva Éva

Hároméves kortól kötelező bekapcsolódni az óvodai nevelésbe, ám nem mindenkinek megy egyformán a beszoktatás­. Sok esetben épp a szülőket viseli meg jobban, hogy gyermeküket „szem elől vesztik”. A szakemberek szerint a szülő, a gyermek és a nevelő egymás felé fordulása, kölcsönös bizalma és tisztelete óriási segítséget jelent ebben az időszakban. A kezdeti nehézségek után aztán hamar beleszoknak a kisgyerekek az óvodai életbe.

– Talán szerencsésebb volna óvodai „beszoktatás” helyett a közösségi élet „megszokásáról”, még inkább tanulásáról beszélni, mert míg az egyik egy kényszerűséget sugall, amelynek ellenállunk, a másik egy természetességet feltételez, amelyet jó szívvel elfogadunk – kezdi a témát a Heol által megkérdezett egészségfejlesztő mentálhigiénikus.

Szalay Tünde úgy látja, ma egy fiatal családban a tudatos szülők jól tájékozottak, viszont a családi változások nehézségeinek zöme a gyakorlati kezelésben bukkan fel és az új helyzetekre még nincsenek megoldásaik. – Az óvodával először élik át a szülők, milyen érzés a családi védettségből kiengedni a kicsiket egy közösségbe, kiadni a kezükből az irányítást, átadni a legféltettebb kincsüket idegen embereknek. Együttműködnek más szokású családokkal, látják gyermeküket konfliktusokban, vívódnak saját magukkal, hogy mikor mi a helyes, miben hol a határ – fogalmaz a szakember, majd hozzáteszi, vannak anyukák, akik az ovi lépcsőjén sírdogálnak az elválás miatt, hisz’ sok szülő érzi azt, hogy rosszul teljesít, mert mások előrébb járnak a beszoktatásban.

A gyerekek mindennapjaiban a rendszeresség biztonságot ad Fotó: Czímer Tamás

Tudatosan készülni az óvodai életre

Nimród hétfőn lett óvodás. Aznap reggeli után érkeztek az édesanyjával és ebéd előtt hazamentek. Kedden már a többiekkel ült a reggelizőasztalhoz és az ebédet is a társaival fogyasztotta el. Sándor Anita, az édesanyja igazán szerencsés. A fia ugyanis krokodilkönnyek nélkül, inkább izgatottan és kíváncsian búcsúzik tőle a csoportszoba ajtajában.

– Már júniusban is bejöttünk néhány napra és rendszeresen sétáltunk a környéken. Sőt, autóval is gyakran fordultunk erre és ilyenkor mindig lelkesen beszéltünk az óvodáról, így ő már nagyon várta ezt a napot. Az első alkalommal­ is vidáman megölelt, én meg persze sírtam, hisz’ nem könnyű élethelyzet ez – meséli az édesanya, aki első gyermekét szoktatja be az óvodába.

Nem könnyű dolog, tudják az óvodapedagógusok is

Mindent elkövetnek a nevelők, hogy megkönnyítsék ezt az időszakot mind a szülőknek, mind az apróságoknak. A gyöngyösi Platán úti tagóvodába mintegy száznegyven gyermek jár, jelenleg negyvenöten kezdték meg ezt a nevelési évet.

– Mi inkább befogadásnak hívjuk és gyermek-, valamint szülőfüggő is, hogy hány nap kell ahhoz, hogy az ­anyuka itt tudja hagyni a gyermeket – ecseteli a tagóvoda ­vezetője. Márkus Jánosné hozzáteszi, akkor tudnak jól és hatékonyan együttműködni az óvónők a szülőkkel, amikor az anyukák is jó szívvel engedik a gyermekeiket, nyugodtak, mert megbíznak a nevelőkben.

– A vegyes korú csoportokban sokszor a testvérek, ismerős gyerekek, barátok jelenléte megkönnyíti a helyzetet. Emellett nálunk ebben az időszakban mindkét óvónő, a délelőtti és a délutáni is fogadja a legkisebbeket, épp azért, hogy egyszerre szokják meg a nevelőket és több figyelem jusson a picikre. A napirend kialakítása is nagyfokú biztonságérzetet ad, emellett az érzelmi nevelés áll az első helyen – ­emeli ki a vezető óvónő.

Szülő, gyermek, óvónő egysége

– Az óvodára várakozással a szülőben­ is van félelem, amelyet fokoznak­ a nem várt nehézségek, a gyereksírás, az alkudozás, hevesebb reagálás – magyarázza Szalay Tünde.

– A szülő alkalmatlannak és tehetetlennek érezheti magát, hiszen ami rendben ment otthon, az egyszeriben működésképtelen az oviudvaron és emiatt elveszhet a türelem, kibillen az egyensúly. Minél őszintébb, természetesebb ez az átmenet, annál kevesebb görcsösség, teljesítési kényszer terheli a ­szülőket, s rajtuk keresztül a kicsiket. A ­szülő, gyermek, nevelő hármas egysége, egymás felé fordulása, kölcsönös bizalma és tisztelete óriási erőforrást jelent. Ebben az összetett rendszerben a felnőttek jelentik a biztonságot, amelyben a kibontakozó kis ember épülhet, beilleszkedhet, fejlődhet – fogalmaz a szakember.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában