Alkoholisták megrendítő történetei az egri kórházból: az esélyhez a beteg akaratereje is kell

Az egri Markhot Ferenc kórház addiktológiai részlegén egy átlagos kórházi osztályhoz mérten ritkábban fordulnak meg a látogatók. Bizonyos értelemben a családtagok is hátat fordítanak az ide kerülteknek. Péter lassan másfél hónapja van már az osztályon, szerinte mindig minden ugyanúgy történik, így telnek vontatottan a napok. Vannak persze csoportos foglalkozások – mondja, de ezek csak időlegesen hoznak színt az életükbe.

– Ülünk egy társalgószerű térben, és próbáljuk kibeszélni problémáinkat. A foglalkozást vezető szakember elmondja, hogy ebből a betegségből nem lehet meggyógyulni, csak hallatlan akaraterővel együtt élni vele úgy, hogy próbálunk nem inni, „tiszták” maradni. Valamelyik nap is az egyik hazaengedés előtt álló nővel beszélgetett a pszichiáter, majd leszűrte: legfeljebb két hét nem ivást ad neki a hozzáállása alapján. Tévedett. Amikor kiengedték, még aznap este visszaesett – von tanulságot a negyvenes éveit taposó fiatalember.

A bent lévő embereknek az általuk használt szerek – többnyire alkohol, de a drog miatt is – kialakultak már bizonyos kényszeres tevékenységeik. Nem a kórteremben, hanem hozták magukkal és nem szoktak le róluk. Az egyiküknek, egy 45 éves nőnek például az a képzete, hogy mindenét ellopják. Éjszakánként „folyton voltak valakik”, akik betörni készültek az egyik kistelepülésen lévő házába. A másik, öttel fiatalabb asszony napjában többször áthajtogatja a ruháit. A miértre az a válasza, hogy szereti a rendet. Amikor azt mondják neki, hogy de hiszen az előbb rakta be élével a cuccait a szekrénybe, válasza az, hogy ilyenkor mindig másként rendezi el a holmijait.

– Az addiktológiai osztály a kórházunkban soha sem szűnt meg. Úgy azonban már nem tartható fenn, hogy mind az 57 aktív ágyat számukra tartsuk fenn. Jelenleg egy időben 15 addiktológiai beteg kezelésére van mód. A legsúlyosabb állapotban lévőket helyezzük el a nővérszobához legközelebbi kórtermekben, és ahogyan javulnak, kerülnek távolabbi szobákba – mondja dr. Kovács Rezső osztályvezető főorvos.

A szakember szerint a függőség két legsúlyosabb következménye a dementálódás, azaz az elbutulás, s a delíriumos állapot. Ez utóbbi igen veszélyes tud lenni orvosi segítség nélkül. A főorvos úgy gondolja, hogy nem a kényszerképzetek a jellemzőek delíriumban, mint inkább bizonyos látomások. Ami a gyógyszereket illeti, szavai szerint nagyon sok lehetőség kínálkozik. A beteget széleskörűen, úgymond hosszmetszetben megvizsgálják a szakorvosok, s ez alapján döntenek a kezelésről. Mára a gyógyszerekkel jelentős javulást érhetnek el, ha nem is a demenciában, de a delíriumos vészhelyzetek kezelésében igen.

– A függőség kezelésére jól használható az úgynevezett Minnesota-modell. A terápiás folyamat túlnyomó részt saját élményű, felépülésben lévő önkéntes és/vagy fizetett munkatársakat foglalkoztat. Ezt ugyan Egerben nem alkalmazzuk, de tudjuk ajánlani Debrecent, Miskolcot és más városok kórházait is. A programba befogadás természetesen nem automatikus. Felvétel előtt megvizsgálják ugyanis, hogy megvan-e a beteg kellő motivációja a gyógyulásra – teszi hozzá a szakember.

Pánikbetegség is kialakulhat

István maga is évekig szenvedett alkoholfüggőségben. Régen abbahagyta már, ám sorsa úgy alakult, hogy a párja küzd a betegséggel. Zsuzsa asszony esete szörnyű terhet ró az ötvenes éveit taposó családapa vállára.

A párjánál az utóbbi hetekben súlyos pánikreakció alakult ki. A nő képtelen megmaradni a lakásban, vagy bárhol máshol. Egyedül férje mellett, autóban ülve képes megnyugodni egy kicsit. Az egyik napon késő este jött rá az asszonyra a roham, és órákon át szinte folyamatosan úton voltak. Ezt azonban nem lehet sokáig folytatni, hiszen mérhetetlenül sokba kerül. Ráadásul a férfi munkáját se tudja végezni, hiszen ő is úton van. Leírhatatlan a feleségének az állapota, ha egy ilyen „kérésnek” nemet mond. Amikor azt kérdezi tőle, hogy miért kell menni, válasz soha nincs.