Titkairól faggatják a Bükköt: utánpótlást várnak soraikba a barlangászok

– Az első tanfolyamot 2006-ban tartottam Egerben, bár akkor még Budapestről jártunk fel oktatni – idézi fel Lengyel János, akit városszerte csak Janóként ismernek. – Azóta is kétévente megszervezzük a képzést, hét éve pedig ide nősültem, így maradtam is Egerben.

Kiemeli, sokat köszönhetnek a Civil Háznak, mely méltányos keretek közt otthont ad a heti rendszerességű barlangászklubnak és a -tanfolyamnak.

– Az alapképzés gyakorlati és elméleti részből áll – fejti ki. – A gyakorlati ismeretek nagy része a felszerelés használatára, a barlangban, sziklafalakon való közlekedés mikéntjére vonatkozik; általában ez tartogatja a legtöbb izgalmat, és hogy miként tudja az ember leküzdeni, megszokni a fellépő mélységérzetet.

– Az elméleti oktatás során a barlangtudomány különböző ágazataiba avatjuk be a résztvevőket – folytatja. – Szó esik általánosságban a barlangokról, geológiai tényezőkről, kőzetekről, de régészetről is. Természetesen elsősegélynyújtási alapismeretekkel, és sok egyéb, a barlangi túrázáshoz kapcsolódó kiforrott, praktikus tudnivalóval is felvértezzük a résztvevőket.

A jelentkezés erőnléti feltételeire kitérve elmondja: nem szokott probléma adódni a jelentkezők teherbírásával. – Általában akiben megfogalmazódik az igény a barlangászás iránt, eleve rendelkezik egy arra alkalmas fizikummal, és bízik is a saját képességeiben – magyarázza. – Természetesen egy túravezetőnek fel kell tudnia mérni, ki a csapatban a leggyengébb láncszem, és hozzá igazítani a terhelést. De felállítottunk egy olyan szabályt, hogy a részvételi szándékot csak az első komolyabb túra után kell véglegesíteni, és a tanfolyam feltételét jelentő, jelképes egyesületi tagdíjat is elegendő akkor befizetni.

Úgy szokta mondani, három pillére van a barlangászásnak. – Az emberi egymásrautaltság, bizalom és odafigyelés talán a legfontosabb tényező, de egészségmegőrző szerepe is van ennek a sportnak. Viszont nem tartozik a legolcsóbbak közé, tehát kell, hogy módja is legyen hozzá az embernek – szögezi le. Az egyesület egyébként korlátozott számban felszerelést biztosít a tanfolyam résztvevőinek.

Barta Attila öt éve tagja a szervezetnek, rendszeresen részt vesz a túrákon, és korábban elvégezte a tanfolyamot is. – Már az elméleti előadások miatt is megéri, nagyon sok hasznos ismerethez jut az ember – fejti ki. – A barlangban való mozgás magabiztosságot, határozottságot ad, mert jobbára magadra és a társaidra vagy utalva. Nem árt a jó kondi, és fel kell készülni, hogy nyakig sárosan fogsz-kúszni mászni, kötélen ereszkedni, sziklafalakon átkelni. Akinek ez kedvét szegi, az nem is alkalmas rá, de ha felvállalja az ember a kihívásokat, életre szóló szenvedélyévé válhat a barlangászás.

Szenzációkra bukkanhatnak

Lengyel János több mint negyven éve alapította a Myotis Barlangkutató Egyesületet, fő célja az utánpótlásképzés volt. – Száz emberből, aki érdeklődik a barlangászás iránt, talán tíznek marad hobbija ez a sport, és abból jó, ha egyvalaki kezd komolyabban barlangkutatással foglalkozni – magyarázza.

– Nekem a szívügyem valójában a feltárás: szerte a Bükkben számos, az országos nyilvántartásban sem szereplő barlangot vizsgálunk, csak az elmúlt években több mint negyven ilyet fedeztünk fel. Bár nagy áttörés még nem született, sejtésünk szerint a Nyugati-Bükkben rejtőzhet egy közel négyszáz méter ­mélységű üreg, mely rekorder lehet a hazai barlangok sorában. Ami biztos, hogy a bükki feltárások során sok érdekes, mondhatni szenzációs adat fog még napvilágra kerülni.