Téglák, gépek, szerszámok, utcatáblák őrzője a feldebrői gyűjtő

A negyvenes évei elején járó Koncz István a ­Dózsa úton él és egy ideje régi értékek, használati tárgyak, utcanévtáblák gyűjtésének, gondozásának szenteli idejét. Van belőlük bőven, a férfi számításai szerint már 1100 darabnál is több. A legtöbb tárgyhoz azért is kötődik, mert mindegyiknek külön története van számára. Arra a kérdésünkre, hogy miként lett hobbija ez a tevékenység, azt mondta, hogy volt a szomszédjában egy ember, aki maga is gyűjtő volt. Hozzá el-elvitt egy régi tárgyat, amire rábukkant épp a portáján, vagy máshol. Egyszer csak azon kapta magát, hogy ő is gyűjteni kezdte.

Koncz Istvánnak a faluhoz való kötődését nem kell különösebben magyarázni. Itt nőtt fel, itt járt általános iskolába. Egyszóval itt repült el a boldog gyerekkor, amiből a legtöbb időt a Tarna medrében lévő rejtekhelyeken játszották át. Később az egri mezőgazdasági szakiskolában szerzett borászszakmát, majd a Kossuth Zsuzsa középiskolában érettségizett. Azonban nem a szakmájában, hanem biztonsági őrként dolgozott, úgy, hogy öt megyét bejártak. Ez az utazgatás segítette is őt a gyűjtögetésben.

És, hogy mit láthatunk a feldebrői férfi rendezett, tiszta portáján? Számos különlegességet. Mindjárt a bejáratnál dombornyomásos téglák, közöttük nemesi pecséttel ellátottak is sorakoznak a falon.

– Jelenleg több mint hatvanféle téglám van, a legelhagyatottabb helyeken, rendszerint a legpiszkosabb környezetben találok rá egy-egy különleges darabra. Ehhez persze, mindig nyitott szemmel kell járnom. Az így meglelt téglákat alapos tisztítás, tartósítás után helyezem el a gyűjteményben. Kuriózum közöttük a zsidócsillagos, az egészségügyi keresztes, és a birodalmi keresztes darab – mondta István.

Bent régi varrógépek, órák, disznópörzsölők, faszenes vasalók, viharlámpák – mindegyikből többfajta, többféle méretben – árulkodnak arról, hogy itt gondos gyűjtő óvja a régi tárgyakat a múló idő és a szeszélyes időjárás hatásaitól.

– Rendszeresen ápolom őket, gondoskodom arról, hogy védve legyenek. Amikor hozzám kerül egy-egy darab, lecsiszolom, lakkozom, olajozom, aztán ezt rendszeresen megismétlem – árulta el a gyűjtő.

Felsorolni is hosszadalmas, mi minden található még a gyűjteményben. Hátik, szakajtók, mérlegek, ezekből is kétkarúak, serpenyősök mindenféle méretben. De van itt birkanyíró eszköz, kukoricamorzsoló, sutu, szalonnasütő, fonott kosarak, gabonaszem-roppantó, darálók, gereben, tyúkkeltető kosár, rokka. Üvegekből is gazdag a kínálat a borostól a vastag szódásüvegig. A garázsban pedig utcanév-, illetve más, tiltó és figyelmeztető táblák sokasága látható. Temérdek darabból áll a szerszámokból, konyhai eszközökből összehozott kollekció is.

Amikor azt kérdeztük, hogy ha minden megsemmisülne, de egy tárgyat megmenthetne, ki tudna-e választani egy olyan darabot, aminek ezt a sorsot szánná, István azt mondta: egy hatalmas doboz lenne az, amibe minden tárgy belefér.

Minileltár a szerszámgyűjteményből

A gyűjtemény egyik szegletében szerszámok sokasága látható mindenfajta méretben és formában. Van itt több tucat francia- és villáskulcs, amerikáner, kalapácsok, vízmértékek, harapófogók, falc-gyaluk, cipészszerszámok, kézi köszörűk, régi erdészeti szerszámok. A „konyha” is jól felszerelt. Látni benne bőven zománcozott edényeket, szedőkanalakat, tálakat, fedőket, tejeskannákat, darálókat, mozsarakat, tányérokat, falvédőket, vödröket, tésztaszűrőket, paradicsompasszírozókat, fakanalakat, fából készült liszteskanalakat. Felsorolni szinte lehetetlen, hogy mi mindent még. A földműveléshez szükséges eszközök között többek között eke, eke-taliga, taposó-ásó, szénavágó, szárvágó, ­vasborona, ökörjárom, vörösrézből készült háti permetező, fából készült virágszedő, répaszedő, aszotka­szurkáló látható.