Hevesben is sokan számítanak pár emberi szóra a vonal másik végén

Aki még nem élt át krízishelyzetet, akinek az élete soha nem zökkent ki a „rendes” kerékvágásból, aki végső kétségbeesésében nem szorult rá egy jó szóra, annak talán nem sokat jelenthet a telefonos lelkisegély-szolgálat tevékenysége. Sajnos nagyon sokan vannak azonban olyanok is, akik számára talán az utolsó szalmaszálat, az egyetlen kapaszkodót nyújtja a vonal másik végén lévő ismeretlen hangja.

Tavaly Magyarországon 175 ezer bejövő hívást regisztráltak a szolgálat munkatársai. Óriási szám ez, főként, ha figyelembe vesszük azt is: akik felveszik a telefont, ugyanolyan emberek, mint akik segítségre szorulnak. Ők is élik a saját életüket, talán nekik is megvannak a maguk problémái: az ő gyerekeik is lehetnek betegek, az ő szüleik is küszködhetnek az életkorukból adódó problémákkal, s talán az egyéb napi gondok is kihívások elé állítják őket. Mind a négyszázukat, hiszen – talán nem is gondolnánk – összesen ennyien vannak. Ők azok, akik másokon próbálnak segíteni, szabadidejükben, önkéntesen, díjazás nélkül. Mindezt aligha lehetne empátia hiányában, tapasztalatok nélkül, felkészületlenül tenni. Hiszen a vonal végén ülő nem sablonos, közhelyszerű tanácsokat ad, hanem valóban beszélgetőtárs.

– Támogatást nyújtunk, hogy a hozzánk fordulók átgondolják problémáikat, saját maguk találják meg ezekre a megoldást – mondja Fábiánné Páger Anna, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének szervezésében a Hatvanban megtartott, a hazai és határon túli magyar szolgálatokat is bevonó képzés egyik szakmai felelőse. Az uniós támogatásból megvalósult kétnapos eszmecsere során csíkszeredai, révkomáromi, sepsiszentgyörgyi és hazai szakemberek osztották meg egymással szakirányú tapasztalataikat, középpontban az értékek és az érzelmek körforgásának témakörével. A projektben részt vevő külföldi és magyar telefonos partnerszervezetek szakértői eszköztárat állítottak össze a képzési anyagokból, gyakorlatokból, felhasználva elméleti ismereteket, multimédiás eszközöket és irányelveket, hogy mérni és fejleszteni lehessen azok készségeit, akik aktívak ezen a területen.

– A képzés megtanítja az odafigyelés folyamatának legfontosabb alapelveit, tartalmazva az interaktív, kétirányú folyamatok gyakorlását is – húzta alá Fábiánné Páger Anna. – Munkatársaink egyik legfontosabb feladata annak elérése, hogy a hozzánk forduló rálásson a saját életére. Ehhez mindenki hozzáteszi a saját személyiségét, tapasztalatát. Ezért is fontosak a mostanihoz hasonló tapasztalatcserék.

A szolgálatban tevékenykedők egyetértenek a régi bölcselettel, ami szerint nem halat kell adni a rászorulóknak, hanem meg kell tanítani halászni őket.

Kezdőképünk illusztráció Fotó: Shutterstock