Gondolatok költészetről, életről, új kötetről Holló Józseffel

Az Eger melletti településen élő költő 75. életévét töltötte be május 24-én, s öt nap múlva telt ház előtt mutathatta be Válaszutakon című új verseskötetét. Mi ez, ha nem egyfajta ajándék a sorstól, hiszen az igazán színvonalas, rövidnek egyáltalán nem mondható bemutatón, komoly irodalmi élmény részesei lehetettek a jelenlévők.

Holló József költészete olyan, mint a kései érésű gyümölcs. Ha az idő, a környezet megfelelő, akkor beérik, s bőségesen nyújtja adományait. A most megjelent kötete a hetedik önálló a sorban, ezenkívül verseivel szerepelt további három antológiában is. Bár voltak kamaszkori zsengéi, de a szavait idézve: „a próbálkozások elvesztek, talán jobb is, ha a feledés homályába merülnek”. A felszín alatt rejtőzködő tehetséget a hétköznapok, a munkájának kihívásai elnyomták, s eltelt 46 év az életéből. A szavak művészetét egy új szerelem, egy új házasság oldotta fel béklyóiból. Mostani feleségével 1990-ben ismerkedett meg, ki aztán múzsájává vált Józsefnek. Hatására feléledt benne a fiatalkori hév, a késztetés, írnia kell. Az azóta eltelt időszakot nézve, csak csodálkozik az ember, hogy addig nem is próbálkozott a költészettel. Ahogy mondja, a kései szerelem kényszerítette ki belőle mindezt, muszáj volt írnia, szétkiabálnia érzéseit.

A Mezőnagymihályon született Holló József ekkor már Miskolcon élt feleségével, ott lett tagja a Kelet Irodalmi Alkotócsoportnak. Kellemes érzéssel, s hálával emlékszik vissza ezen időszakra, hiszen olyan nevek támogatták költői kibontakozását, mint dr. Utry Attila, Cseh Károly, Serfőző Simon vagy Anga Mária. Tekintélyes névsor, volt kiktől tanulni. Tíz évnek kellett eltelnie, hogy barátai biztatására megjelenjen első kötete a Kelet Kiadónál, melynek a Tétova szívverés címet adta. Talán nem szorul magyarázatra a cím…

Szavaival élve, a viszonylagos sikeren felbuzdulva, folytatva az írást, nemsokára megjelent a második kötete, majd 2002-es nyugdíjba vonulása után úgy döntenek, hogy Miskolcot hátrahagyva, Egerbe költöznek. A két város különbsége olyan hatással volt rá, hogy a számára „szűknek tűnő, szorító érzést” kiváltó Eger helyett Ostorost választották. Az építkezés lekötötte, így jó hat évnek kell eltelnie a következő kötetig, de ezután szinte szabályosan, kétévente jelentkezett újabb anyaggal.

Klasszikus költőnek titulálja magát, s bár van pár modern vers, amit elismer, mégsem tud azonosulni az újabb irányzatokkal. – Nem zavar a modern, kortárs költők kicsit szabad stílusa, kicsit fellengzős, kicsit bátor versközelítése, engem az zavar, mikor nem tudunk elindulni, s sehova sem megérkezni – jelentette ki.

Persze vannak kedvencei a mai modern költők közül is, de mint mondja: ezek valahogy mindig belecsempészik verseikbe a régi csodát, a rímet, a gondolatot, a mondhatóságot, a ritmust, melyek számára versnek az ismérvei.

Ilyen verseket keressen a kedves olvasó az új kötetében, melynek címe utal jelen korunkra is. Megérintették a világ történései, foglalkozott velük, mégis kettős érzéssel töltötték el a történések.

– Érdekes módon én ezt a világot nem értem, a világ meg engem nem ért – foglalta ­össze.

A Válaszutak a kötetben található versek gyűjtőcímeként funkcionál, s az útkeresésre utal. Bevallja, hogy nem tud leragadni egy témánál, a napi benyomások, gondok, örömök érintik meg, s ezekről szeretne véleményt formálni. Nem tudatosan születnek a költeményei, mindig utólag jött rá, hogy miről írt, arról szólnia kellett, s talán nem véletlen, hogy a legfontosabbnak a gondolatiságot tartja a versben.

Ha a költészet jövőjéről kérdezi az ember, akkor Lator László szavait idézi: – Nem a világ hibás azért mert elfordul tőlünk, hanem mi azért, mert nem tudunk megszólalni azon a hangon, mit elvárnak tőlünk. Talán a legújabb kötetében felleli az olvasó ezt a hangot, s kedvel lapozza, olvassa majd nyugodt pillanataiban.