Kápolna épülhet az azbeszt áldozataiért

Magányos feszület áll a két település határában lévő egykori cementgyár romjai mellett, az út mentén. Gyakran megjelenik a híradásokban illusztrációként, mint az azbeszt által kiváltott tragédiák mementója.

Holott a keresztet nem is ezért állították fel néhány éve. Hanem azért, mert ugyanezen a helyen szentelték fel az 1930-as években épült kápolnát, amit az 1950-es évek derekán a kommunista rezsim lebontatott. Az építőanyagot a környékbeliek elhordták, hogy melléképületeket, ólakat építsenek a téglamaradékokból.

Fekete László zagyvaszántói polgármester szerint elérkezett az idő, hogy ismét imahely álljon a jelzett helyen. Ezúttal azonban a leendő kis kápolna kegyeleti és közösségi térként is szolgálhatna az azbeszt áldozatainak emlékére.

– Úgy becsülöm, hogy 40–45 millió forintból fel lehetne építeni a kápolnát – közölte. – Természetesen számítanánk az egyház, a magánszemélyek és a környékbeli vállalkozók támogatására is. Selypen nincs római katolikus templom (csak egy a közelmúltban szépen felújított baptista imaház – A szerk.), így istentiszteleteket is lehetne itt tartani.

Fekete László úgy tudja, a régi kápolna felszenteléséről fennmaradt egyetlen ismert fotón kívül megvan a régi faoltár márványból készült eleme is, benne egy ismeretlen szent csontszilánkjával. Az ereklye a folyamatosságot szimbolizálhatná.

Az elképzelést mind Víg Zoltán, lőrinci első embere, mind a lakosság jelentős része támogatásáról biztosította. Voltak, akik az egykor elhordott építőanyagot is felajánlották, mások kétkezi munkájukkal vennének részt az építésben. Így tenne Fekete László is, aki az elsők között vonulna ki ásóval, lapáttal.