Erdőtűz

Este még fülledt melegre nyitunk ablakot, reggel tűző napra húzzuk fel a redőnyt, a kettő között tikkadt szöcskenyájként kóválygunk a hőségtől. Volt ez hajdan is így, olyankor eleink a szalmakazal hűsébe húzódtak, beleittak a kulacsba.

Mi meg az elfüggönyözött szobában rákattanunk a világhálóra. A közösségi oldalon döbbenetes képeket látunk, hogy ég a Föld tüdeje, az Amazonas esőerdeje. Az empátiával megáldottak a tüzet fogott fák mellett a lángokban pörzsölődő állatok seregletére is gondolnak, s ettől elfacsarodik a szívük.

Aki próbál hideg fejjel közelíteni a kérdéshez, azon töpreng, a tudomány képes-e enyhíteni a klímaváltozás keserves következményeit. S lám, a dollármilliárdos szoftverfejlesztő, Bill Gates máris támogat egy kutatást. A lényege, hogy krétaport juttatnának fel 19 kilométer magasságba, és ott szétterítenék, így a porfelhő elterülve mintegy ernyőként védene a nap égető erejétől. Az eljáráson a Harvard Egyetem kutatói dolgoznak, és hamarosan kipróbálják a Mexikói-sivatag fölött, hogy legalább kicsiben működik-e.

A közösségi oldal hivatalos mindentudói, önjelölt klímaszakértői persze hozzászóltak a cikkhez, lehurrogták az ötletet, s a kanapén hátradőlve csípőből sorolták, miért nem fog működni, s miért marhaság az egész. Az egyik szomorú kommentelő csak annyit írt: nem krétaport, inkább hamut szórhatnánk a fejünkre, hogy ezt tettük a bolygónkkal.