Döcögve indult, de zajlik a digitális oktatás

Tanárnak, szülőnek, diáknak egyaránt nagy kihívást jelent a digitális oktatásra való átállás. Mindenki küzd, az első napok tapasztalatai még vegyesek voltak. Egy vidéken tanító arról számolt be portálunk érdeklődésére, hogy napokba telt, mire kollégáival megegyeztek, milyen felületen tartsák a tanulókkal a kapcsolatot.

– Több ötlet felmerült, de végül be kellett látnunk, hogy a mi iskolánkba túl sok olyan hátrányos helyzetű gyermek van, akiknek otthon nem, vagy alig van lehetőségük szélessávú internethasználatra. Sok családban nincs számítógép, ha van is, nem igazán értenek hozzá. Mobiltelefonnal viszont mindenki rendelkezik, ezért osztályonként Facebook-csoportokat hoztunk létre. Ezen keresztül küldjük el a napi feladatokat.

A gyerekek lelkesek, ám nem mindig boldogulnak. Főként az ismétlésre helyezzük a hangsúlyt. Tőlünk, pedagógusoktól a távoktatás sokkal több időt és energiát igényel, mint a hagyományos iskolai tanítás. Szinte egész nap a laptop előtt ülünk. Korosztálytól függően játékos feladatsorokat állítok össze, ha kell, beszélgetek a diákokkal. Mindenkinek új helyzet ez, közösen kell megoldanunk napról napra – mesélte az ötvenes éveiben járó János, aki több osztályban magyart tanít.

Szerkesztőségünket ­hívta olyan anyuka is a napokban, aki kétségbe esett, hogy lemaradnak a gyerekei a tanulásban. – Az ikrek nyolcadikosok, a fiam középiskolás. Mindhárman Egerben tanulnak, tehát máskor a hétköznapokon ingáznak faluról a városba. Mivel a családban csak egyetlen mobiltelefon van, és semmilyen más digitális eszköz, ezért a lányok felváltva buszoznak be az iskolába, ahol a portán vehetik át egy borítékban az egy hétre való feladatokat, amit kitöltve kell nekik visszavinni. A nagy fiam teljesen tanácstalan. Neki témazáró dolgozatokat is kellene írni, de számítógép híján nem tud, s egyelőre se a szomszédokhoz, se a könyvtárba nem mehet segítséget kérni – mesélte az asszony.

Sokkal jobb a helyzet a városban élők körében. Ahol otthon nap mint nap bekapcsolják a laptopot és az okostelefont, ott rugalmasan alkalmazkodtak a helyzethez. Egy két gyermeket nevelő, egri anya arról számolt be: eddig is folyamatosan kaptak interneten feladatokat tanáraiktól, az idegennyelv-tanulást pedig skype-on bonyolítják.

– Az egyetlen gond, hogy nem mozdulhatnak ki otthonról. Máskor mindketten sportolnak, s a testedzés hiányzik nekik. Magam is távmunkában dolgozom, s néha feszült pillanatokat élünk meg. Nem könnyű felvenni az új ritmust a családnak, mondta.

Vicces helyzetek is adódnak

Mi, felnőttek pedig sokszor a feladatokat se értjük, vallotta be több szülő, így segíteni sem nagyon tudnak.

Adódnak más gondok is. Olvasónk osztotta meg velünk a történetét: „Reggel kávézom. Jön ki a gyerek a konyhába, leül velem szemben, látom, hogy gondterhelt. – Mi az az előjáték? – kérdi. A kávéscsésze kicsit megremeg a kezemben, de hát már 13 éves, érdekelheti. Összeszedem magam, jó húsz perc alatt elmesélem a lényeget, megejtem az egész szexuális felvilágosítást. A jól végzett munka tudatával hátradőlök, majd megkérdem, miért pont most érdeklődött erről. Bekapcsolja a tabletjét, mutatja a digitális tananyagot. Meséli, ez volt a távlecke énekből, Ludwig van Beethoven Két prelúdium című műve. A preludium szót nem ­ismerte a fiú, de megnézte a jelentését, és előjátékot jelent.”