„Vagyok, aki voltam, leszek, aki vagyok” – vallja a nyugdíjas egri igazgató

Demeter Béla a Terravita Kft. éléről ment nyugdíjba, a cégnél 17 esztendeje dolgozó Demeter Ivánnak adva át a stafétabotot. A dolgozókról nagy szeretettel beszél mindvégig. Mint mondja, a létszám ugyan ma már töredéke annak, amivel alakult, de szerinte akik itt vannak, sportnyelven szólva ragyogó példáját mutatják a klubhűségnek. Mint mondja, valaki meg is jegyezte neki, hogy ehhez a céghez csak kihalásos alapon lehet bejutni, mert itt olyan sok a régi dolgozó.

– Azt jelenti ez, jól érzik magukat. Nem lehet véletlen, hogy teljesen magukénak érzik a kft.-t. Dacára annak, hogy most már magántulajdonban van a társaság, a kollégák nem azt mondják, hogy ennyi pénze van a cégnek, hanem azt: ennyink van, főnök. Engem 1979-ben neveztek ki igazgatónak, azóta is dolgozom, mint nyugdíjas, minden délelőtt bejövök – fogalmaz Demeter Béla. Majd sorolja azokat a neveket, akik 25–27 évet töltöttek már munkával a vállalkozásnál.

A gyöngyösi üzemegység-vezető, Vernyik Tamás például 27 éve dolgozik a cégnél. Akik negyedszázada vannak itt: Németh Tivadar, Osváth Éva, Eperjesi József, Farkas Ferenc, Palik László. Vagy a legrégebbi „motoros”, a központban dolgozó Osváth Éva a maga csaknem harminc itt töltött évvel. De könyvelőnk, pénzügyesünk, Generál Andrea édesapja is nálunk dolgozott legalább három évtizedig. A már nyugdíjas igazgató szerint rengeteg múlik a középvezetőkön, azokon, akik nap, mint nap találkoznak ezekkel az emberekkel, s minden gondjukat, bajukat ismerik.

– Nálunk két ragyogó középvezető van. A már említett Vernyik Tamás és Mélypataki Tamás Egerben. Az ő feladatuk az, hogy olyan munkahelyi légkört teremtsenek, amiben az emberek jól érzik magukat. Egy kis cégnél az is kell, hogy a legfelsőbb vezetés is megadja azt a bizalmat, támogatást, ami feltétlen szükséges ahhoz, hogy nyugodtan és felelősségteljesen tudjanak dönteni. Ami a munkát illeti: alkalmazottaink zömmel sofőrök, rajtuk kívül van telepi munkás is. Osváth Évike, aki Erdélyből jött át 1993-ban, a központban dolgozik.

Néhány személyes emlékét is megosztja velünk a vezetői pozícióban negyven évet eltöltő igazgató. Kinevezésekor a vállalat „parádés kocsisával”, Simon Gyula gépkocsivezetővel üzemlátogatásra ment Gyöngyösre. Akkor még vagy száznegyven alkalmazott volt. Ahogy mondja, természetesen farmerban, kockás ingben érkezett. Hét órakor az emberek szállingóztak befelé dolgozni. Egy szippantócső-kezelő megszólította: „Szia, szia! Ide akarsz jönni hozzánk dolgozni?” Mondta neki, nem tudja, van-e felvétel. „Ó, nagyon jó gyerek a Vernyik elvtárs. Sofőrnek jössz, vagy a TMK-ba? Rendes emberek, biztos föl fognak venni” – folytatta a kezelő. El lehet képzelni, mekkorát nézett tíz perccel később, amikor kezdődött az állománygyűlés, és bemutatták az új igazgatót.

– Hála Istennek az a bizonyos „Vernyik elvtárs” még ma is él, negyven esztendőt húzott le. Ő a jelenlegi üzemegység-vezető édesapja. A négy évtized alatt sok minden történt, igyekeztem összetartani a céget. Valamikor létezett az országban tizenkét hozzánk hasonló vállalat, de már csak egyedül mi vagyunk, akik megmaradtunk – mondja Demeter Béla, majd az időközben bekövetkezett változásokról mesél.

A vállalat tevékenysége annak idején egyfajta közműpótlást jelentett, hiszen nem nagyon voltak csatornázottak a magyar települések. Ahogy emelkedett a csatornázott területek aránya, úgy esett vissza a tevékenységük. Szükség volt a profilváltásra.

– Áttértünk a környezetvédelemre, mert a klasszikus tevékenységünk, a szippantás visszaszorult. Fölöslegessé váltak a hagyományos tevékenységek. Ezért kellett váltani. Ez együtt járt azzal, hogy a létszám csökkent, szinte „elolvadtunk”. Soha nem voltunk veszteségesek, abszolút stabil, kiegyensúlyozott gazdálkodást folytattunk – mondja.

Demeter Béla szerint voltak hullámvölgyek, őket is érintette például a 2008-as válság. Szerinte azonban az emberei áldozatos munkájának is köszönhetően kilábaltak a bajból. Szerencsére a nagy gazdasági trendek is úgy alakultak, hogy máig abszolút stabilak és kiegyensúlyozottak.

– Sokan kérdezték a rendszerváltás után, hogy élem ezt meg. Egy idézettel válaszoltam, Mikes Kelemennek a Rákóczi fejedelemhez írott leveléből: „Vagyok, aki voltam, leszek, aki vagyok”. Máig ezt tartom – fogalmaz a nyugalmazott cégvezető.