Trianoni sorscsapás: a nap, amikor Eger is feketébe öltözött

EGRI UJSÁG. POLITIKAI NAPILAP. 1920. JANUÁR 11.

Nyolcmillió lakosa lesz az országnak.

London: a Daily Express irja, hogy a béketárgyalást Magyarország sora iránt jobb szellem fogja vezetni, mert az antant azt sem kivánhatja, hogy Magyarország és Ausztria éhinségben pusztuljon el. Ezzel szemben a francia miniszterelnök, Clemenceau lapja, a Homme Libre ugy ir, hogy Magyarországnak háboru alatt viselkedését szem előtt tartják. A magyaroknak nincs joguk ahhoz, hogy más elbánást kérjenek, mint amilyen elbánásban részesült Németország, Bulgária, vagy Ausztria. A béketárgyalás után Magyarországnak csak 8 millió lakosa lesz.

1920. JANUÁR 14.

A magyar béke ügye.

Paris: A Legfelsőbb Tanács elé javaslatot terjesztettek, hogy a magyar békeszerződést adják át a delegációnak, avval a kikötéssel, hogy a megállapitott határidőn belül Nenylleben irja alá. Ebben az esetben a magyar kérdés hamar elintézést nyer. Evvel azonban egy másik vélemény az, hogy ha olyan udvariassággal bánnak Magyarországgal, mint Németországgal és Ausztriával, amely államoknak időt adtak, hogy országukban gondolkozzanak a békeszerződésen és kifejezhessék egyes pontokra aggályaikat, elejét vehetik későbbi bonyodalmaknak. A Legfelsőbb Tanács rövid idő alatt szeretné elintézni a magyar-kérdést, hogy ezután Törökország problémájával foglalkozhasson.

1920. JANUÁR 17.

A magyar szabadságról.

Paris. Megszövegezték a Magyarországgal kötendő békeszerződést. A szöveg már a nyomdában van, ugy hogy az okiratot legközelebb átnyujthassák a magyar békeküldöttségnek. Vett értesülés szerint már át is vették.

(…) A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a magyar békedelegáció Nenylleben egy jegyzéket adott át a Legfelsőbb Tanácsnak, amelyben hivatkozva Magyarország történelmi multjára, a területi integritást követeli. Megállapitja a jegyzék, hogy az eddigi békeszerződések alapján 37% magyar szakadt el tőlünk. Elmondja, hogy Magyarország a török hódoltság idején testével védte meg a művelt Nyugatot, az ország akkor néptelenedett el s igy telepedtek le magyar hivó szóra az idegen ajkuak az országban.

Ennek ellenére nem a statusquo ante bellum elvét akarják megvalósitani, csupán a magyar függetlenséget és szabadságot biztositani.

1920. JANUÁR 18.

Ország-világ.

A Magyar Távirati Iroda illetékes helyről nyert információ alapján közli, hogy a magyar békedelegációnak a szerződésben megállapitott országhatárokról még hivatalos értesités nem érkezett. Félhivatalos hiradás szerint azonban az ántánt által javasolt határ azonos a Clemenceau-féle demarkációs vonallal, azzal az eltéréssel, hogy a Dunántulon a déli határvonal jobb az eredeti tervezettnél, mert Pécs, Baja, Mohács Magyarországé marad. A sulyos feltételek ellenére megelégedéssel veheti a közvélemény tudomásul, hogy az ántánt módot nyújt Apponyinak arra, hogy a magyar álláspontot teljes terjedelmében kifejthesse. A nemzetiségek védelméről szóló fejezetnek a békeszerződésből való kihagyása lehetőséget enged a békedelegációnak arra, hogy idegen uralom alá kerülő magyarok sorsáról külön tárgyalások utján iparkodjon gondoskodni.

(…) Budapest. A legilletékesebb helyről értesülünk, hogy Apponyinak péntek délután tényleg alkalma volt a békekonferencia előtt a magyar kormány és békedelegáció álláspontját hosszu beszédben kifejteni.

1920. JANUÁR 20.

Nemzeti gyász.

Vasárnap reggel feketébe öltözött a város. Az emberek halkan kérdezték egymástól: Ki halt meg? „Az ország” – felelték a jól értesültek. a fényes napsütésben hullámzó tömeg arcáról eltünt a mosoly. Kiült az arcokra a közös nagy gyász keserü fájdalma. A kormány 3 napos országos gyászt rendelt el, mely január 19. déli 12 órától január 21. délit 12 óráig tart. A hadsereg tiszti és altiszti kara feketével vonja be a kardbojtjait. Zene, vigság, előadás, mulatság a 3 napos gyász alatt tilos.

Gyász van.

(…) Letiport hazánk megujhodásáért s a szebb jövőért imádkoztunk hétfőn a főszékesegyházban. A hatalmas templom zsufolásig megtelt hivőkkel. A misét Ridárcsik Imre prépost-kanonok celebrálta s a mise végén felhangzott a Himnusz, mely talán még sohasem hangzott ily bensőségesen és átérzéssel. Nyolcezer ember küldte ég felé a fohászt: „Balsors akit régen tép, hozz reá vig esztendőt, megbünhődte már e nép a multat s jövendőt!”

Kezdőképünkön a Dobó tér az 1920-as években Fotó: Fortepan