Közelebb viszi az olvasás szeretetét a kamaszokhoz a gyöngyösi könyvtáros

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete és e szakma informatikai szövetsége 2000 óta ítéli oda a kitüntetést, melyet idén a gyöngyösi fiatal érdemelt ki. Jakab Zsolt kis híján lekésett e címről, ugyanis harmincöt év a felső korhatár, ő pedig két év múlva már ennyi lesz. Bár a munkatársai évek óta biztatták, hogy pályázzon, most érezte csak elég felkészültnek rá magát.

– Hogyan választotta éppen ezt a hivatást?

- A pályaválasztásom törvényszerűnek tűnik, hiszen édesanyám honosította meg az egykori Jászberényi Tanítóképző Főiskolán a könyvtáros­képzést. Magam is ott szereztem diplomát 2009-ben informatikus–könyvtáros–művelődésszervező szakon. E pályaválasztás mégsem volt kézenfekvő, mert ritkán jártam kölcsönözni kamaszkoromban. Ezért foglalkoztat évek óta, hogy a fiatalok közül ne csak az óvodás és kisiskolás gyermekek legyenek rendszeres látogatók a kötetek világában, de minden tizenéves kedvet kapjon hozzá.

– Erre keresi a választ a díjnyertes pályamunkájában is.

– Azt járom körül, hogy szólítsuk meg az ifjúságot. Azt, hogy munkám sikerrel jár, bizonyítja a díj s az indoklás is, mely szerint a fiatalok igényeihez szabott online közösségi szolgáltatást hoztunk létre és működtetünk, mégpedig újszerű módon.

– Mióta van a pályán?

– 2015 januárjában kezdtem meg a munkát Gyöngyösön feldolgozó könyvtárosként. Ez a beosztás nagyon fontos része a szakmának, de nem ad lehetőséget a bibliotéka népszerűsítésére a fiatalok előtt. Ezt a missziót egy rendezvényünk plakátjának tervezése indította el. Annyira sikeres volt, hogy újabb felhívások, meghívók készítése követte. Azóta rendszeresen fotózok, videózom a rendezvényeken, és közreműködöm a könyvtár arculatának és internetes megjelenésének gondozásában is. A hagyományos munkám mellett az online marketing világában találtam magam.

– A két tevékenység eszerint harmonikus egységet alkot. A dolgozószobája láthatóan az a birodalom, ahol a kreatív ötletek születnek. Ez a kötetek, a reklám, a videózás és az internet varázslatos világa. Honnan jött az az ötlet, hogy videóban szólítsa meg a közönséget?

– A dolgozószobámban született a Könyvtári Hírmondó videósorozat ötlete, melyet Szabó Dénes kollégámmal közösen készítek. Ez arra a tapasztalatomra épül, hogy a fiatalok igenis sokat olvasnak, de mindezt az online térben teszik. Ezért vált a mottómmá, hogy ha nem jönnek a könyvek közé, akkor azokat kell elvinni hozzájuk. E korosztály megszólítása nem könnyű, de nem lehetetlen, ha az ő világuk keretei között teszem. Rendezvények, interjúk, nyereményjátékok, ismeretterjesztő adások szerepelnek a kínálatban, de készítettünk kisfilmet az intézményi házirendről is. Az üzenetek jobban célba érnek náluk, ha színesítjük azokat az ő világuk híreivel. A tetszések, hozzászólások révén párbeszéd is kialakul köztünk. Fiatalos és figyelemfelkeltő tartalomra törekszünk, s talán az is hozzájárult a díj elnyeréséhez, hogy a Hírmondó ma már országosan ismert és elismert.

– Hogyan zajlott a munka a karantén alatt?

– Egy másik videósorozatunk is népszerű, amit a járvány kényszere szült, és amit karantén­irodalomnak nevezek. A kötelezően otthon töltött hetekben verseket olvastunk fel, életrajzokat ismertettünk, kisgyermekeknek szóló alkalmazásokat készítettünk.

– Milyen visszacsatolásokat kap?

– Örömmel tölt el a szakmai elismerés, mint ahogy sikerélmény az is, hogy a fiatalok tetszése kézzelfogható. Ez további alkotó energiákat szabadít fel bennem. Nagyon szeretem a munkámat, otthon a két kislányomnak rendszeres meseolvasással népszerűsítem az irodalmat. Az online világban pedig minden visszajelzés új ötleteket ad a továbblépéshez. Például a kisgyermekeknek szóló alkalmazások megjelenéséig nem is tudtam, milyen szép pillangókat tudok készíteni.