„Csodálatos emberkincsekkel vagyok körülvéve” – vallja a kitüntetett gyöngyösi önkéntes

– Ön a Mátrai Gyöngyszem Nagycsaládos Egyesület elnökhelyettese, a Vöröskereszt területi szervezetének önkéntese, az Almavirág Összefogás, Értékteremtő Kereskedelmi Szociális Szövetkezet alapítója és nem utolsósorban négy gyermek édesanyja is. A család mellett hogyan jut idő ennyi mindenre?

– Éppen a gyerekek miatt. Amikor Gyöngyösre költöztünk, és megalakítottam a helyi közösséget a nagycsaládosok számára, a gyermekeim úgy nőttek fel, hogy rendszeresen jöttek a rendezvényeinkre.

– Milyen rendezvényeik voltak?

– Közös karácsony, cirkuszlátogatás vagy egy jó kis közös beszélgetés. Mindig egy légtérben zajlottak ezek az együttlétek, csak a gyerekek foglalták el magukat ­önálló csoportban, felügyelet mellett. A felnőttek számára mindig volt a fókuszban egy téma, amit esetenként gitározás vezetett be, és a dalszöveg tartalmazta az aktualitást. A feladatomnak mindig azt tartottam, hogy az otthonukban sok időt egyedül töltő kismamákat továbblendítsem, ha valamiben elakadnak. Akár a gyermeknevelésben fordult ez elő, akár mentálisan. Távol állt tőlem, hogy olyan utasításokat adjak, adott esetben például, jobb-e pelenkát használni, vagy sem. Én csak irányítottam a beszélgetést. Arra ügyeltem, hogy ne váljon egyeduralkodóvá egy-egy vélemény. Mindenki kiadhassa magából a tudatos vagy tudatalatti feszültséget. Az anyák tapasztalatszerzése a fontos.

– Miért vált meg 2015-ben a nagycsaládos egyesület vezetésétől?

– Egyesületté hivatalosan már Ludányi Andrea alakította a csoportot. Egy darabig elnökhelyettesként segítettem őt a pályázatírásban, elszámolásban, szervezésben, de amikor ő mindenbe belejött, a régi-új feladataim kötötték le minden energiámat. Tavalyig a gyöngyösi Vöröskereszt vezetője voltam, ami önmagában is egy teljes embert kíván. A másik ok, amiért váltottam, hogy működtetni kellett azt a szociális szövetkezetet, amelyet 2013-ban hoztam létre, ez az Almavirág.

– Mivel foglalkoznak?

– Ez egy olyan ernyőszervezet, amelynek 24 divíziója van. Ezekből kettőt emelnék ki: az egyik az óriásvirág ág, ahol sérült gyermekek szülei foglalkoznak terápiás virágkészítéssel. Mára kizárólagos forgalmazói vagyunk annak a speciális anyagnak, amiből e tárgyak készülnek. Európa-szerte ismertek ezek a termékeink. A másik a szociális adományboltok vonala. Mindkettő Gyöngyösön van, az egyik a Szövetkezet úti kispostánál, a másik az autóbusz-pályaudvarnál. Minden szerdán be lehet hozni használt ruhát, mindenkitől köszönettel elfo­gadjuk.

– A bevételt mire fordítják?

– Téves kép él a köztudatban arról, hogy nekünk jó, mert ingyen kapjuk a ruhát, és pénzért adjuk tovább. Valójában 25 és 100 forint között mozog a holmik vételára. Ha ehhez hozzászámoljuk a bolthelyiségek bérleti díját, rezsijét, könyvelői díjat, az alkalmazotti fizetést, járulékot, mosatási, vasalási költséget, világossá válhat, hogy nem beszélhetünk bevételről. Az igazság az, hogy ez egy nagyon költséges hobbi. Családi kasszából megy, és persze összefogásból.

– Miért csinálja mégis?

– Ha valaki megtapasztalja az életében, hogy tiszta szívvel jót tett, és annak megvan az eredménye, akkor nem tehet mást. Egy idő után az életigenlés az ember lételemévé válik. Csodálatos emberkincsekkel vagyok körülvéve, és ezért nem tudok eléggé hálát adni.

– Miből meríti az erőt mindehhez?

– Amikor az ember megtapasztalja, hogy az Isten a tenyerén hordozza, akkor már nem fél. És ha nem fél, akkor maga is sokkal jobban tud értéket teremteni.