Ternyák Csaba: az Élet születésének ünneplése kioltotta a haláltól való félelmünket

„Mindennek ellenére ma Karácsony van, ennek örömében köszöntöm azokat a testvéreket, akik itt vannak a bazilikában és mindazokat, akik a média eszközein keresztül hallgatnak bennünket. Az az öröm, hogy megszületett a kis Jézus, az eltölti mindannyiunk szívét” – szólt a hívekhez a főpásztor a szertartás elején.

A Lukács evangéliumából szóló részlet után az egri érsek szentbeszédében úgy fogalmazott: Karácsony ünnepe minden évben ugyanolyan, de mégis mindig kicsit más. Ebben az esztendőben nemcsak azért, mert a bazilika felújítása miatt a körülmények szűkösebbek, s a fertőzésveszély miatti előírások, a kötelező óvatosság jelen van életünkben, ráadásul az éjféli misét is korábban tartjuk, s sokan vannak, akik a médián keresztül vannak velünk – írja az Egri Főegyházmegye.

Más ez a karácsony, ennek ellenére mégis ünnep és mégis régi, sőt, ezek a külső körülmények talán még érzékenyebbé tesznek bennünket. Úgy érezzük, ez az ünnep jobban hasonlít a betlehemi első karácsonyhoz. Az emberek most is bezárkóznak, igaz, most a járvány miatt, de mindenképpen szűkebb körben ünneplünk. Annakidején Mária és József voltak jelen és csendes boldogságban ölelhették magukhoz a kisdedet, később jöttek a pásztorok és a királyok. A lényeg azonban most is ugyanaz, ma sem beszélhetünk másról, nem engedhetjük, hogy a figyelmünket elterelje a lényegről, legyen az a járvány, a kisebb bazilika, vagy a korábbi időpont. A lényeg az, hogy megszületett a világ üdvözítője, az Isten emberré lett.

Az Isten Jézus Krisztusban emberré lett! Jézus Krisztus felvitte a mennyországba emberségünket, azóta emberi természetünk ott van az Istenben, ennek a nagy eseménynek igazi horderejét nem is vagyunk képesek felfogni, mindig csak egy-egy szegmensét vagyunk képesek megragadni. Szükségünk van azonban arra, hogy körüljárjuk ezt a nagy titkot, hogy próbáljunk a mélyére hatolni. Ahogy elmélkedünk a jászol előtt, eszünkbe juthatnak a csillagászok, akik a világmindenséget tanulmányozzák, képesek akár 13 milliárd fényévre is ellátni. Mégis, amikor ilyen távol lévő égitesteket tanulmányoznak, nem felejtik, hogy az a hatalmas nagy univerzumnak egy kicsi szegmense. Sok más tudós van így, akik a részleteket vizsgálva rácsodálkoznak a rejtelmekre, s tudják, hogy mindez a nagy egésznek csak egy kicsiny részlete.

A biológusok az emberi szervezetben lévő aprócska dolgokat, baktériumokat, vírusokat tanulmányozzák, látva, hogy ezek olykor szolgálják a szervezetünket, olykor pedig látják, hogy akár gyilkolni is képesek. Egyik tudós sem feledheti, hogy minden analízist szintézisnek kell követnie, hogy az ember minden kicsinységével, törékenységével mégis ennek a csodálatos teremtett világnak a koronája. Ezen sokan szoktak gúnyolódni, de amikor a betlehemi jászolnál rácsodálkozunk egy-egy részletre, nem szabad szem elől tévesztenünk a lényeget, ez a gyermek Isten egyszülött fia. Aki új horizontot nyitott az egész emberiségnek, ő a tökéletes ember, benne és érte teremtetett minden.

Az ember hivatása a véges életnél többre szól, minőségileg, mert ez a kisgyermek nyitotta meg a legígéretesebb dimenziót. Ez nincs alávetve az elmúlás törvényének. Ember létünk méltóságot jelent, s a másik ember méltóságát is. Nagy Szent Leó pápa sok évszázaddal elhangzott szavai szerint jó újra és újra felismerni azt, hogy Isten a sötétség hatalmából ragadta ki az embert. Az Élet születésének ünneplése kioltotta a haláltól való félelmünket – zárta szentbeszédét Ternyák érsek.