Tragédia: majd' 500 egri vesztette életét az 1944-es légitámadások során

Keserves időszakot éltek át 1944. őszén és telén Eger lakói. A térséget szeptember 19. és december 12. között több alkalommal érte angolszász, orosz, illetve német légitámadás.

– Nagyriadó, Eger, nagyriadó, Eger! – harsogta ilyenkor a rádió, miközben visítottak a szirénák. Ebben az időszakban a bombázások és a tüzérségi támadások következtében 460 ember vesztette életét, s a város csaknem öt és félezer lakóépülete közül 190 teljesen megsemmisült, 3700 pedig megrongálódott.

Az első égi robbanószerek szeptember 19-én hullottak a városra, amikor a B-24-es Liberátorok több 105 kilogrammos bombát dobtak a vasút területére. Egy közvetlenül az állomás épülete mellé esett, zömükkel azonban a kerecsendi út felé eső részt célozták, a külső vágányokon álltak ugyanis a hadsereg részére élelmiszert szállító vagonok.

A legtöbb áldozattal és rombolással járó légitámadás viszont október 27-én történt. Déli 12 óra volt, amikor egy Il-2-es orosz repülőgép lerombolta az Irgalmas rendi kórház sebészeti szárnyát és a mögötte lévő Káptalan major épületeit, de bomba robbant a Bajcsy utca 6. alatti Grőber-ház udvarán is. Ekkor huszonnégyen haltak meg, s harmincra nőtt a sebesültek száma. A tragikus eset éppen akkor történt, amikor az itteni hadikórház kitelepítése zajlott.

Az ápolószemélyzet az elszállítandó felszerelést csomagolta, amikor először repülőgépzúgást, nem sokkal utána pedig hatalmas robbanást hallottak. Üvegcserepek repültek a széttört ablakokból, a patak hídja felől pedig hatalmas por- és füstfelhő gomolygott. A járni nem tudó betegeket azonnal a közeli óvóhelyre vitték, majd a találatot kapott épület felé rohantak, hogy mentsék, ami menthető. A túlélők megdöbbenve tapasztalták, hogy a kórház patakparti szárnya, ahol előzőleg éppen operáltak, egyszerűen eltűnt.

A következő légitámadás október 30-án délelőtt fél 10-kor a szalaparti városrészt érte. Mint Farkas Péter amatőr helytörténész kutatásaiból kiderült: ezúttal egy tizenöt méter átmérőjű, öt méter mély bombatölcsér maradt a helyszínen. Itt két nő és egy gyermek vesztette az életét. A hatalmas robbanás megsemmisítette Horánszky Nándor pincéjét és borházát, s teljesen romba döntötte Muszka Sándor Szalapart utca 20. alatti lakóházát.

Mint ismert, a szovjet csapatok az erőddé alakított várhegyi állásokból súlyos harcok árán verték ki a németeket, s ezzel november 30-án befejeződtek a harcok a városban. December elején plakátok hirdették, hogy mindenki térjen vissza az otthonába, s megkezdődik az újjáépítés. Ezt a viszonylag békés nyugalmat zavarta meg az a légitámadás, amelyet a német gépek december 12-én hajtottak végre az itt összevont szovjet katonai erők miatt. A gépek Kerecsend irányából délelőtt fél 10-kor érkeztek, s dobták le pusztító bombaterhüket, közben gépfegyverrel lőtték a területet, aminek következtében húsz ház dőlt romba.

Mint Farkas Péter összegezte: a Mária utcában két házat láncos bomba talált el, a Csíky utcai lakóházakat gépfegyvertűzzel soroztak meg, a Balassi Bálint utca 16. szám előtt pedig két hatalmas bombatölcsér keletkezett. Ezt a részt valószínűleg azért támadták a németek, mert ott egy orosz hadiraktár működött.

A Líceum keleti oldalán egész házsor semmisült meg, ugyancsak ilyen pusztítást végeztek a bombák a Grőber-háznál, a Jankovich utcai óvodánál, s ekkor omlott le a XVIII. században épített harangöntő ház mecset felőli sarka is. A belvárosi Bajcsy-Zsilinszky utcában lévő házakban keletkeztek jelentős károk: megrongálódott a kis városháza, a menzaépület, az angolkisasszonyok nevelőintézete, betörtek a Líceum tornyának ablakai, a Deák Ferenc utcában pedig lángoltak a háztetők. Csak ezen a napon harminchárom helybeli halt meg, nyolcvanheten megsebesültek.

Az egri utolsó légitámadás áldozatait pár nappal később a Kisasszony temetőben helyezték közös sírba. A Dobó utca 13., illetve az Újvilág utca 14. alatti lakóháznál halt meg a nyolcéves Szepesi Kálmán, az ötesztendős testvére, Erzsébet és nagymamájuk, Szepesi Jánosné. Itt ölte meg a bomba a három Balogh-gyermeket, a hároméves Mácsai Mártit. A Tetemvárnál Nagy György, Mátyási Bernát és özvegy Őszi Jánosné, a volt Práf-malom mellett Kovács István felnémeti földműves vesztette életét.