Az egri Csillagászati Múzeum világának sokoldalú őrzője, Vasné Tana Judit

Ha van valaki, aki társaival együtt rendkívül elhivatott az egri egyetem Varázstornyában található ötvenöt éves Csillagászati Múzeum történetének felkutatásában, páratlan muzeális értékeinek a megóvásában, népszerűsítésében, az Vasné Tana Judit. A tősgyökeres ­egri asszony 1993 és 2019 között tevékenykedett tárlatvezetőként, szervezőként a bemutató- és szolgáltatóhelyen. Bár két éve nyugdíjba vonult, mindennapjai jelentős részét azóta is az alapítványban vállalt teendői töltik ki.

– A Csillagászati Múzeum 1966-ban nyílt meg – idézi fel a múltat. – Gróf Eszterházy Károly csillagvizsgálójának eszközei a hatodik emeleti egykori megfigyelőtermekbe kerültek. Olyan műszeregyüttest alkotnak, amely jól szemlélteti a modern csillagászat kezdeti korszakának jellegzetes csillagászati obszervatóriumát. A gyűjtemény azért is rendkívüli, mert eredeti helyszínen, eredeti csillagászati eszközök idézik fel a XVIII. századi csillagvizsgáló hangulatát.

Tudni kell, hogy Egerben e helyen már 1950-ben itt voltak csillagászati műszerek, amelyeket később elvittek Budapestre, a TIT Uránia Csillagvizsgálóba. Néhány év múlva egy kiállításon mutatták be az egri eszközöket. A fővárosi tárlat megszűnése után azok dr. Zétényi Endre főiskolai tanár szervezésében visszakerültek a hevesi megyeszékhelyre.

– Amikor idejöttem, elég elhanyagolt állapotban voltak ezek a tárgyak, a kiállítóhely – folytatja Judit. – Arra gondoltunk Bárdos Ilona Kingával, hogy támogatjuk a kiállítóhelyet. Létrehoztuk az alapítványt, amit 2000 júniusában jegyeztek be a cégbíróságon. Pályázat alapján az Eger-Philipp Morris Alapítványtól kaptunk 500 ezer forintot egy enteriőrre, csillagászmelegedőre. Sikerült a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán is forrást nyernünk, s az összes csillagászati eszközt fel tudtuk újíttatni. A Dobó István Vármúzeum kiállításrendezője és restaurátora végezte a több hónapig tartó szakmai munkát. A dél vonal sérült részeit is restauráltattuk. Meglepetés volt, hogy a felette levő fekete glóbus megtisztításával csillagképek színes ábrái tűntek elő.

A Vasné Tana Judit által írt, s az alapítvány kiadásában megjelent Az egri Csillagászati Múzeum története című kiadvány tartalmazza azok leírását. E kötetben megtalálható a Nagy fali kvadráns, amely J. Sisson műhelyében készült Londonban 1780-ban, s egy évre rá szállították Egerbe. Ugyanabból az esztendőből származik a szintén londoni Péter Dollond műhelyéből a készítőjéről elnevezett távcső. A sárgaréz távcső hossza 91,5 centiméter. A műszert a Hold és a bolygók megfigyelésére használták.

John Arnold londoni óraműves produktuma 1776-ból az Arnold-féle csillagászati ingaóra. E csillagok járása szerint beszabályozott óra segítségével pontosan lehetett mérni a csillagidőt. A Nagy Dollond-féle távcső tubushossza 3,3 méter, háromlábú faállványra szerelték, fényes faburkolattal látták el, vízszintes és függőleges tengely körül forgatható. A két fél objektív távolsága ismeretében egy skálán meghatározható vele két csillag szögtávolsága.

A Gregory-rendszerű tükrös távcső Andreas Schulz bécsi műhelyében született 1776-ban. Optika és állvány nélkül maradt a múzeumra, majd 1985-ben az MTA Napfizikai Obszervatórium debreceni műhelyében kapott új korhű állványt és optika utánzatot. Ugyanott alkothatták meg a Newton-rendszerű tükrös távcsövet szép barokk állvánnyal. Első rekonstrukcióját a az 1980-as évek második felében végezték, majd Vida Attila, a múzeum támogatója 2012-ben új optikákkal felújíttatta és működőképessé tette.

Látható az egri múzeumban angol szerelésű parallaktikus távcső a XIX. század közepéből, amit Albert Ferenc, az egri Specula utolsó csillagásza 1858-ban vásárolt.

– Külön érdekesség a csillagász melegedője – említi Judit. – A korhűséget idéző bútorokkal és egyéb ­használati tárgyakkal berendezett ­szoba az a hely, ahol a csillagász hideg téli éjszakákon megmelegedett, s az észlelések utáni feljegyzéseit készítette. Abban állítottuk ki a XIX. század végén készült a Steinheil-féle lencsés távcsövet, ami eredeti optikáival ma is működik. A torony 9. emeletén található a sötétkamra, a camera obscura. Utóbbi egyszerű optikai eszköz. Az egri sötétkamra a kontinens legrégebbi működőképes panorámavetítő berendezése. Hell Miksa bécsi csillagász a Líceum lakóinak, a püspök vendégeinek szórakoztatására tervezte, segítségével a város nevezetességei ismerhetők meg madártávlatból.

Judit meghatározó feladatának tekinti a múzeum történetének, csillagászati értékeinek a bemutatását. – Tárlatvezetőként dolgoztam 25 éven át, s mindennap ugyanazt a szöveget mondtam a látogatóknak. A munka monotonitása volt a legfárasztóbb. Úgy gondoltam, valami mást is kellene csinálni. Így született meg a gondolat, hogy múzeumi kiadványokat készítsek – emlékezik. – Kiemelem dr. Vida József támogatását, akkor ő volt a Varázstorony vezetője. Az utóbbi években már két szakmai napot kaptam, hogy ezzel is tudjak foglalkozni, így már szabadon kutathattam. Kétéves munka eredménye Az egri Csillagászati Múzeum története című kiadvány, mely az 1950-es évek közepétől foglalkozik a csillagásztorony sorsával. Hajdani újságcikkek, régi jegyzetek, levéltári dokumentumok, vendégkönyvek, a múzeum alapításában részt vett tanárok anyagait gyűjtöttem össze, s raktam időrendbe a mai napig. E műnek A csillagásztorony és a Csillagászati Múzeum műszereinek leírása című fejezetében a legfrissebb felvételekkel mutatom be a csillagászati eszközöket. A Melléklet fejezetben a múzeum jövőjére nézve fontos dokumentumokat és fotókat sorakoztattam fel. E forrásokból megtudhatjuk, hogy a csillagászati kiállítás nem teljes, négy csillagászati eszköz még mindig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárában található. A vendégkönyv bejegyzéséből fény derült arra, hogy honnan és mikor került az ágyús napóra a múzeumba. Remélem, több évtized múlva a könyvben található dokumentumok hasznos információval szolgálhatnak majd a szakembereknek arról, hogy milyen volt a Csillagászati Múzeum 1966-ban és milyen lett 2019-re.

További füzetek, könyvek Judit tollából az alapítvány kiadásában: 2001-ből az Albert Ferenc és az egri csillagásztorony című múzeumi füzet a csillagász életét és a torony történetét mutatja be. A Kiállításvezető a múzeumban és a toronyban kiállított csillagászati eszközöket ismerteti. Pályázati támogatásból kiadták ezek angol nyelvű változatait is.

– Az idén készült el a Hell Miksa levelei gróf Eszterházy Károlyhoz című füzet – mutatja Judit. – A levelek magyar nyelvű fordíttatását tíz éve Bartha Lajos csillagásztörténeti szakíró vetette fel. Alapítványunk számára is az anyagi támogatás megszerzése volt a legnehezebb feladat, amit sikeres pályázat útján a Nemzeti Együttműködési Alaptól kaptunk meg. A fordítási munkát Csaba György Gábor csillagászati szakíró végezte el. Az egyháztörténeti és politikai részek lektorálását dr. Löffler Erzsébet, aki a bevezetőt is írta. Hell Miksa legtöbb levelét gróf Eszterházy Károlynak az egri csillagvizsgáló megszervezése ügyében írta. Az első 1762. augusztus 6-án, az utolsó 1791. no­vember 11-én íródott.

Az alapítványi képviselő további tervekről is beszél:

– Ezek közé sorolandó okos csillagászati eszközök vásárlása, mint a csillagéggömb, a holdfázisok, a mini planetárium, pályázati pénzből. Egy helyrajzzal ellátott látogatóbarát kiállításvezetőt is elképzeltünk. Az ismeretterjesztés jegyében a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket szeretnénk elhozni a Varázstorony programjaira az egercsehi, a verpeléti és a hevesaranyosi lakásotthonokból.

A múzeum ötvenéves jubileuma

– Az egri Csillagászati Múzeum megnyitásának félévszázados jubileumát 2017. április 12-én tartottuk az egyetem Csillagászati Múzeumában – meséli Judit. – Az emlékünnepség anyagából született meg a Fél évszázados az egri Csillagászati Múzeum című kiadvány az akkori felszólalásokból. A résztvevők felelevenítették emlékeiket a múzeum megvalósításáról, egykori szakköri foglalkozásokról, távcsöves bemutatókról, a Hell-évfordulókról. Felidéztük a múzeumnyitás utáni Zétényi-korszakot, és ünnepeltük a megújult, szakmai programokkal gazdagodott múzeumot. Az előadók között szerepelt Bartha Lajos, dr. Pozder Péter nyugalmazott főiskolai docens, dr. Tóth Imre csillagász, dr. Zétényi Endre fia, Zétényi Zoltán erdőmérnök és Zombori Ottó csillagász. Az ünnepségen jelen voltak az egyetem és a Varázstorony vezetése, a Budapesti Csillagászati Egyesület vezetője, az Egri Csillagászok Egyesület, az alapítványunk tagjai, a Zétényi család. Dr. Murányi Zoltán, a Varázstorony igazgatója megnyitójában elmondta, a Csillagászati Múzeum létrejötte óriási lépés volt a természettudományos pályaorientáció terén.

Linea Meridionalis, meridiánvonal

A délvonal a XVII–XVIII. századi csillagvizsgálók jellegzetes tartozéka volt. Hell Miksa 1776-ban jelölte ki a vonal pontos irányát a csillagvizsgáló ­nyugati megfigyelőtermében. A termet észak-déli irányban átlósan átszelő meridiánvonal 34 centi széles sáv. A terem déli falán, a délvonal felett öt méter magasan van egy doboz, alján közel 10 milliméter átmérőjű kör alakú nyílással. Napos déli órákban a Nap fénye bejut a nyíláson át, és a kőpadlón tenyérnyi nagyságú foltot hagy. Ez a fényfolt a Nap képe. Amikor a fényfolt a vonalsáv közepére ér, akkor van Egerben napórai vagy valódi dél. Az egri napórai dél változásait bemutató táblázatot, amely feltünteti a helyi középidőt is, dr. Zétényi Endre készítette el a múzeum megnyitása után.