Múltidéző

2021.12.05. 15:30

120 évvel ezelőtt napirenden volt a hazabeszélés a gyöngyösi közgyűléseken

Vajon miről írtak egykor a megyénkben megjelent újságok? Mi foglalkoztatta leginkább az akkori olvasókat? Ha választ akar kapni, akkor kérjük, kövesse figyelemmel hetente megjelenő sorozatunkat, amelyben régi lapok írásait idézzük fel.

Tallózta: Szilvás István

HEVESVÁRMEGYEI HIRLAP. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. 1905. JULIUS 11.

A hatvani ifjuság tánc­mulatsága.

A főiskolákat támogató hatvani ifjuság elhatározta, hogy részt vesz azon lelkes mozgalomban, mely abból a czélból indult meg, hogy nagy hazánkfiának, a független Magyarország ideális megteremtőjének: Kossuth Lajosnak Hatvanban szobrot állítson. Az emelendő szobor alapja javára 1905. évi julius hó 9-én Hatvanban Schrántz Mátyás vendéglőjének összes helyiségeiben, Hevesvármegye orsz. képviselőinek: Csépány Géza, Hellebronth Géza, Károlyi Mihály gróf, Malatinszky György, Samassa János dr., Szederkényi Nándor és Visontai Soma dr. védnökségével hangversenynyel egybekötött tánczmulatságot rendez. Belépődij: Személyjegy 2 korona, családjegy 4 korona. A hangverseny kezdete fél 8 órakor. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság a belső termekben tartatik meg. Tekintve a hazafias czélt, felülfizteseket köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtárzunk.

(…) A hangverseny műsora: 1. Lányi Ernő Magyar népdalegyveleg. Énekli a „Hatvani Dalegyesület”. Karnagy: Baranyai Ferencz. 2. Felolvasás. Tartja: dr. Szécsi Ferencz. 3. Bihari primitiális magyarja. Hegedűre. Hegedűn előadja Zsadányi Armand, zongorán kiséri: Farkas Dezső. 4. Pósa Lajos: Kossuth szobránál. Szavalja: Borhy Lola. 5. Dalok. Énekli: Barthos Károly, az „Egri Dalkör” tagja. 6. Petőfi a Hortobágyon. Melodráma. (Hegedű, zongora és czimbalom kisérettel) Szövege: Várady Antaltól, zenéje: Kun Lászlótól. Szavalja: Kratoril Dezső; kisérik: Baranyai Gyula (hegedűn), Révfy Jenő (zongorán) és Baranyai Mariska (Czimbalmon). 7. Magyar rhapsodia. Zongorán előadja: Révfy Jenő.8. Talpra magyar. Előadja: a „Hatvani Dalegyesület”. Karnagy: Baranyai Ferencz.

GYÖNGYÖSI UJSÁG. TÁRSADALMI HETILAP. 1900. AUGUSZTUS 26.

A szenvedély rossz tanácsadó.

Gyöngyös város közgyűléseiben a tárgyilagos, mind mellékérdektől mentes eljárás ritka madár. Ellenben szokásos sőt napirenden van a szenvedélyesség hangja, a hazabeszélés. Oly félelmetes módon azonban mindez eddig nem nyilvánult, mint f. hó 2-án. Barna Ignátz városi képviselő a kálváriánknál legutóbb teljesitett helyreigazitási munkák tárgyában interpellált és a munka vezetésével a város részéről felkért Pápay Mihály vállalkozót alaposan befeketitette. A képviselőtestület bámulva hallgatta a sulyos vádakat és az egy-két zavarosban halászni szokott és személyes bosszut lihegő egyénen kívül mindenki megdöbbenéssel látta a dolgok ilyentén elfajulását. Barna Ignátz vádpontjainak 48 óra alatt irásban leendő beadására utasittatott, egyszersmind bizottság küldetett ki, mely annak alapján a vizsgálatot megejti. – Ismerve a helyzetet, meg vagyunk győződve róla, hogy ezen mesterséges módon felfujt história mielőbb összezsugorodik és a méltatlanul meghurcolt Pápay Mihály fényes elégtételt kap. A kezdet már mutatkozik, mert ime a vádpontok háromszor 48 óra alatt sem lettek irásban beadva.

EGRI HIRADÓ. HETENKINT KÉTSZER MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1896. NOVEMBER 21.

Relytélyes csontváz a szőlőben.

Berecz Lajos tihaméri szőlejében a munkások a napokban ásás közben egy koponyára akadtak. A mint a munkások megpillantották a száraz koponyát, gyanusnak találva az esetet, rögtön jelentést tettek a rendőrségnél, honnan Stephanovszky Ernő rendőralkapitány a városi t. orvossal kiment a helyszinére megvizsgálni a gyanus leletet. Két munkással hozzáfogattak a gondos ásatáshoz s nemsokára egy hatalmas csontvázat találtak, mely mellett azonban semmi más ismertető jelet, még koporsó maradványait sem találtak. Hogy mikor került oda a csontok egykori tulajdonosa, vagy hogy ki volt, senki sem tudhatja. A váz avultsága arra enged következtetni, hogy nagyon régen lehetett az, mikor a porladó lábszár és kézcsontok még mozogtak. Hihetőleg a török világból való még. Lehet, hogy az egri vár visszavételekor menekülő török valamelyikének a csontváza, kit útközben gyilkoltak meg, de társai még is eltemették, mert a vallásuk megköveteli. Sietségükben nem áshattak neki mélyebb sírt, azért pihent mintegy 70 czméternyire a földben. De erre enged következtetni az is, hogy semmiféle fegyver nemü nincsen mellette. Hogy török volt, bizonyitja az, hogy fejjel kelet felé forditva volt elhelyezve hevenyészett sirjában.

Tallózta: Szilvás István

Ezek is érdekelhetik