A jó iskola fontos megtartóerő, ez most teljesül Pétervásárán

Öt évvel ezelőtt érkezett a hír a városba, hogy sikeres pályázattal felújítható a körzetközponti általános iskola. Nagy reményeket fűztek a fejlesztéshez szülők, diákok, pedagógusok. Telt-múlt az idő, de akárhányszor az intézmény körül jártunk, sokáig csak a jól látható táblát láttuk az iskola előtt. Innen értesültünk, hogy itt több száz millió forintos beruházás zajlik, ám munkálatoknak sokáig nyomát se láttuk. 

Tudtuk jól, hogy ha valamire, erre a feladatra nem lehet sajnálni a közpénzt. Tizenöt településről jár ide közel négyszáz gyerek. Olyan helyekről, ahol az elmúlt évtizedekben szinte mindenütt bezárt az iskola. A kis falvakban egyre kevesebb gyerek született, munka híján a fiatalok elhagyták szülőfalujukat, és nem is tértek oda vissza. 

Ha már így alakult, akkor egyetlen megoldás kínálkozott, olyan iskolát álmodni és építeni a térség lakóinak, ahová a szülők örömmel íratják be gyermekeiket, abban a biztos tudatban, hogy megkapják mindazt, amit a nagyobb városok, jól felszerelt iskoláiba járók. 

Időnként cikkeztünk arról a tarthatatlan állapotról, hogy az itt tanuló, többnyire ingázó gyerekeknek egyetlen lehetősége volt a menzai ebédet bekanalazni. Ehhez sokáig majd egy kilométert kellett gyalogolni hóban, fagyban, tűző napsütésben. A Szent Márton úti szűkös étkezdében jutottak melegételhez, majd a helyi Kakas étterem nyitotta meg az éhes csoportok előtt a kapuit. Évekig szökött a meleg a suli réges-régi ablakain, nyílászáróin át, s vakarták a fejüket a fenntartók, meddig lehet finanszírozni a hatalmas rezsiköltséget. 

A most januárban véget érő beruházással úgy tűnik, egy csapásra megoldódott minden. Van már új iskolaszárny, szigetelt falak, új ablakok. Az új szárnyban nyelvi labor, informatikai tanterem, orvosi szoba, könyvtár is helyet kapott. A régi és az új épület bármelyik mosdójába benyithat az ember úgy, hogy ne érezze magát a múlt század hetvenes éveiben. Épült többfunkciós rekortánpálya, ahol a szabadban sportolhatnak a diákok. 

Látszólag minden van, és mégis akad, ami hiányzik. Horváth László honatya úgy fogalmazott, hogy ebben az iskolában mindig elkötelezett pedagógusok oktattak, soha nem rajtuk múlott küldetésük teljesítése. Mára azonban sok tanár elfáradt. A két év óta tartó járvány, az ezzel együtt járó kihívások – online oktatás, sok helyettesítés – is megviselték a dolgozókat, mint ahogy minden más pedagógust. – Nekik is kellene egy ígéret. Például az, hogy csökkentjük a rájuk nehezedő bürokratikus feladatokat, gondoskodunk arról, hogy lesz utánpótlásuk, s hogy anyagilag is jobban megbecsüljük munkájukat – mutatott rá. – Nem mondtunk le a fentiekről, mint ahogy arról sem, hogy a városnak lesz tanuszodája és sportcsarnoka. Aláhúzta, a Covid miatti járványhelyzet mindenkit szembesített azzal, hogy a versengés kora lejárt, ideje az együttműködésre helyezni a hangsúlyt. A Pétervásárán és a környéken élők is ebben hisznek, s számos jelét adták ennek – zárta gondolatait. 

A városi önkormányzat is igen sok segítséget nyújtott  - Braun Péter is, az iskola igazgatója egy hasonlattal kezdte ünnepi beszédét. – Egy lakásfelújítás kapcsán, nyakig a törmelékben és a felfordulásban előbb-utóbb mindenki felteszi a kérdést: kellett ez nekünk? Igen, nagyon kellett! – mondta az iskolafelújításra vetítve a hasonlatot. Az elmúlt pár év rengeteg rugalmasságot és alkalmazkodást kívánt tanároktól, szülőktől, diákoktól egyaránt. Volt, hogy a felső tagozatos tíz osztály a helyi ­Mezőgazdasági Szakképző Iskolában kezdte az órákat. Partner volt a szakiskola vezetése, rugalmasan és együttműködően megtalálták a legjobb megoldást arra, hogy az oktatás zavartalanul folytatódhasson.  Rengeteg segítséget kaptak a város vezetésétől, Eged István polgármestertől is, aki az első pillanattól kezdve támogatta a beruházást és segített rugalmasan áthidalni a legnehezebb pillanatokat is. A város első embere büszke arra, hogy végre méltó körülmények között tanulhatnak a diákok, s hogy olyan iskola fogadja a térség gyermekeit, ahol minden adott ahhoz, hogy az esélyek azonosak lehessenek, s a tehetségek szárnyakat kaphassanak.