Ragadozómadarakat számoltak Heves megyében is

Az Igazgatóság működési területén, Heves, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben alföldi pusztaságokon, vizes élőhelyeken, domb- és hegyvidékeken gazdag természeti környezetben volt lehetőségük a madárbarátoknak részt venni a felmérésben. Az időjárás sajnos nem volt kegyes hozzánk, bár azért voltak szerencsések, de a többségnek komoly kihívást jelentett a párás, ködös körülmények leküzdése. Amilyen hálásak lehettünk a múlt évben a fagyos, havas tájért ragyogó napsütésben, most annyira nem sem segítette a természetjárást a ránk nehezedő szürke köd – tájékoztatott a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága honlapján. 

Kiemelték, a nappali ragadozómadarak megszámlálása a természetvédelmi őrszolgálat koordinálása mellett összesen 74 fő részvételével zajlott. A területek bejárása egy terepen magabiztosan mozgó, megfelelő szakmai és terepi fajismerettel rendelkező vezető irányítása mellett történt, akihez önkéntes módon lehetett csatlakozni. Gyalogos bejárás esetén kisebb területet lefedve, míg autós bejárás esetén több település közigazgatási határát is átjárva kerültek feltérképezésre a január közepén nálunk tartózkodó hazai és átvonuló madarak. A látási viszonyokat erősen befolyásoló környezeti tényezők miatt sokunknak át kellett értékelni az előzetes elképzeléseket, bejárási útvonalakat, és az eredményesség érdekében a napi viszonyokhoz adaptálódni

A felmérésre váró fajok táplálkozási és aktivitási szokásait figyelembe véve elsősorban a biztonságot nyújtó fasorok, távoli facsoportok mentén, valamint a zsákmányolási lehetőségeket mérlegelve az állandó kultúrák, mint lucerna, gyepterületek voltak a bejárt útvonalak célpontjai. Az egerészölyveket és vércséket bokrok és fák csúcsain, esetleg szitálva, pocokra lesve lehetett megtalálni. A téli vendég kékes rétihéjákat folyamatosan pásztázva, alacsonyan, a föld felszíne felett őrjáratként mozgó vadászként kerestük. Míg az igazán nagyokat, a parlagi sasokat a kiemelkedő nagy nyárfákon, esetleg magasan az égben, már revírt védelmezve lehetett megtalálni. A rétisasok már akár fészeképítésben is lehetnek, hiszen ők februárban már a tojásokon kotlanak. Többen is szerencsésnek érezhettük magunkat a közelükben, amint táplálékkeresés közben, víztestek közelében halakra, vízimadarakra lestek – fogalmaztak.

A számok jól mutatják, hogy bizony egyrészt a fő táplálékállat, a pocok populációja még nem regenerálódott az utolsó gradációt követő összeomlást után, másrészt a köd nagyon beszűkítette a látótávolságot, ezért töredék területet lehetett csak lefedni. Az évenkénti összehasonlíthatóság érdekében nincs lehetőség az időpont környezeti állapothoz igazításához, ezért akár köd van, akár sár vagy dermesztő hideg, január közepe az Sasszinkron – vonták le a következtetéseket.