Nincs okunk félni a hegyeink farkasaitól

A hegyeinkben élő farkasok mozgását, létszámát, élőhelyét az Egererdő Zrt. hivatásos vadászai és erdész szakemberei a mindennapi munkájuk során megfigyelik, tájékoztatta portálunkat Vigh Ilona kommunikációs és közjóléti vezető. 

– Tapasztalataik szerint a Nyugat-Bükkben több mint húsz farkas találta meg az élőhelyét, a Mátrában mintegy tíz példányt észleltek a kollégák. Az utóbbi időben a Heves-Borsodi-dombságról is érkeztek jelzések a jelenlétükről. A farkas, a táplálék bőségétől függően, változó nagyságú territóriummal rendelkezik, ami öttől akár száz négyzetkilométerig terjedhet. Nagyon mozgékony, és a sötétben jól tájékozódik, így arra is képes, hogy egy éjszaka alatt a Bükkből átmegy a Mátrába – közölte Vigh Ilona. 

Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gerinces zoológiai szakreferense szerint jelenleg a nemzeti park területén három, legfeljebb négy farkascsalád él. 

– Egy család hatalmas területet birtokol – mondta Bakó Botond –, oda idegen példányokat nem engednek be. Szakmailag megalapozatlanok és minden valóságalapot nélkülözők azok a sajtóhírek, amelyek az állomány olyan mértékű növekedéséről szólnak, hogy lassan százas falkákban járnának. Szlovákiából sem érkezik nyakló nélkül az utánpótlás, ha itt nem találnak maguknak területet, visszamennek. Az embert nem tekintik zsákmánynak, rátámadni számukra egy felesleges veszélyhelyzet, mert az ember például visszalőhet, de ez komoly energiaveszteséggel is jár nekik. Főleg télen veszélyeztetnék ezzel azt, hogy egy komoly zsákmány üldözésére maradjon energiájuk. Ennek ellenére a farkas nem fél az embertől, de elkerüli. Évtizedek óta foglalkozom velük, de csak a nyomaik és a vadkamerák felvételei segítségével tudom tanulmányozni őket. Az erdőben a szabadon sétáltatott kutyánk jelentheti a veszélyt a vele való találkozásra. Az eb, a szimatát követve rálel a farkasra, az viszont, főleg a kisebb testű ebek üldözésével, előttünk teremhet, hiszen a kutyánk hozzánk menekül vissza. Az ebeket a védett területeken jogszabály szerint is csak pórázon tarthatjuk – foglalta össze Bakó Botond. 

A szakreferens felhívta a figyelmet, hogy az a közkeletű elképzelés viszont nem igaz, hogy a farkas elkerüli a lakott területeket. A települések határáig, közutak, autópályák környékére is elmerészkedik. Lakott településre viszont szinte sosem megy be. Az ember közelsége itt a farkasnak életveszélyt jelenthet, és ekkor is felesleges energiapazarlás számára az esetleges menekülés. 

– Magyarországon jelenleg 25–30 farkas él. A lakosság által nekik tulajdonított, szarvasok, őzek, illetve haszonállatok elleni támadások mögött legtöbbször más ragadozók állnak. Az állatvédő egyesületek szerint a kóbor kutyák száma az országban százezer fölötti, s azok, főleg falkában, nagyon agresszívek lehetnek. Általában nem félnek az embertől, adott esetben veszélyesebbek a farkasnál. A hazánkban újratelepült, rohamosan szaporodó aranysakál is sok támadás okozója – magyarázta Bakó Botond. 

A farkas nem ellensége az embernek

Bakó Botond arról is beszélt, hogy a köztudatban a farkasok az ember ellenségeiként élnek. Mint mondta, ennek a téveszmének a továbbélésében a bulvármédia és a közösségi portálok is felelősek, gyakoriak a hatásvadász cikkek a farkasok támadásairól, károkozásairól anélkül, hogy bármilyen vizsgálat igazolná a hírek igaz voltát. A szakember kiemelte, hogy ahol a farkasok tartósan jelen vannak, ott a kirándulók szemeit gyönyörködtetően dús az erdei aljnövényzet, a vadászattal ugyanis szétszórják a területről a zsákmányfajok népes, legelésző csapatait. A farkasok szelektív vadászata is hasznos. A sérült, beteg egyedeket könnyebb elejteniük, futtában képesek a szimatukkal azonosítani azokat. Ezzel gyakorlatilag állatorvosi feladatokat látnak el, minőségileg sokkal jobb lesz a vadászható vadállomány.