A gyerekek is tudhatnak a mostani háborús helyzetről - véli az egri pszichológus

Dr. Hídvégi Márta, egri pszichológus, megkeresésünkre igyekezett minél érthetőbb tanácsokat adni, hogyan tegyük elviselhetővé a gyerekek számára az ukrán-orosz háborúval kapcsolatos gondolatokat. 
 

– A kicsiknek is tudniuk kell, hogy háború van a szomszédos országban, de korosztályonként változó legyen a kommunikáció, hiszen másképp kell egy háromévesnek elmondani, elmagyarázni a szituációt, mint egy 13 évesnek – mondta. Inkább a szülőnek feladata a felvilágosítás, mintsem a sajtónak. A jelenlegi helyzetben el kell terelni a gyerekek figyelmét a médiáról. Híradót például ne nézzen együtt a család, és ügyeljenek arra is, hogy ennek a témának az otthoni beszélgetések során se lehessen fültanúja a fiatal. 
 

– Figyelemelterelés gyanánt szervezzenek a családok programokat, társasjátékozzanak, játszódjanak, sétáljanak, vagy sportoljanak a szabadban – javasolta dr. Hídvégi Márta. 
 

A menekültekről is beszélhetünk gyermekeinknek, de a hároméveseknek csak fejezzük ki sajnálatunkat azok az emberek iránt, akiknek félniük kell a háborútól. Képileg nem szabad semmit megmutatni. 
 

– Ne lássák, hogy lövik egymást az emberek, vagy hogyan esik bomba a házakra – hívta fel a figyelmet a szakember. – Az a jó, ha ő kérdez, és mi arra őszintén válaszolunk. Mutassuk meg a térképen, hogy mennyire van messze tőlünk a háború helyszíne és hogy mennyi adományt gyűjtenek Magyarországon. El lehet mondani a nagyszüleink háborús példáit is, hogy akkoriban sajnos a pincékben menekültek a bombázások elől. A kicsiknek is tudni kell, hogy válság, probléma van, de hogy mi megvédjük őket, és segítünk nekik. 
 

– Ahhoz, hogy a gyerekek teljes mértékben felkészülhessenek a társadalomban való önálló életre, a méltóság, a tolerancia, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás szellemében kell nevelni őket – mondja ki az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye. A gyermekek jogainak tiszteletben tartása a béke és a jólét alapja, ellenben a háború megtagadja tőlük a jogot, hogy félelem nélkül nőjenek fel. 
 

Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy értse mi zajlik körülötte, ezért a Hintalovon Alapítvány néhány javaslatot készített arról, hogyan lehet a gyerekekkel a háborúról beszélgetni. A háborúskodás gondolata miatt a szülők félnek, aggódnak, idegesek, ezért ez a viselkedés érthetetlen a gyerekek számára, a szülőknek meg kell értetniük gyermekükkel, miért változott hirtelen a viselkedésük. Az olyan mondatok, hogy –nincs baj, vagy nem lesz semmi baj – nem megnyugtatóak. Amennyiben nem érdeklődik a téma iránt, nem kell neki róla beszélni. Ha kérdez, ki kell deríteni, hogy mire kíváncsi, mi érdekli, mit hallott. Sok részletet nem kell magyarázni, de titkolózni és hazudozni sem szabad. A fiatal akkor lesz nyugodtabb, ha érti az érzéseinket, és kap információt arról, ami érdekli őt. 

Attól nem sérül, ha a szülő szomorú vagy fél, ellenben a hallgatástól igen. Nem kell neki szakmai válaszokat adni, lehet csupán annyit mondani, hogy – nem tudom, vagy ezt most nem lehet még tudni, ezért is hallgatjuk olyan figyelmesen a híreket. Figyelni kell a beszélgetés során a gyerekekre és önmagukra is. 
 

Az idősebbeknek is kihívás - A felnőttek számára sem könnyű ez az időszak, így előfordulhatnak szorongások is. A szakember szerint személyiségfüggő, hogy ki mennyire szorong nagykorúként. Vannak még közöttünk néhányan, akik gyerekként már átélhették a háborút. De vannak olyan emberek is, akik életükben nem is foglalkoztak a témával. Van, aki azt mondja, hogy oldják meg ezt a nagyok, és bedugja a fejét a homokba, vannak, akik egymással vitatkoznak, s a híreket figyelik, de olyan is akad, aki segítő szándékú.  – Ügyeljünk, hogy a háború gondolata ne érjen a mindennapjainkba, igyekezzünk nem pánikolni. Van olyan, aki már most összekészíti a hátizsákját, hogy ha menekülni kell, legyen készenlétben. Ez az eltúlzott szorongás már egy pszichés betegség, egy pszichés állapot, amely elkerülhető, ha szakemberhez fordulunk – tette hozzá dr. Hídvégi Márta.