Évtizedeket áldoztak a hivatásukra az egri prepás öregdiákok

Nagy várakozás előzte meg ebben az évben is a Líceumban rendezett hagyományos prepanapi ünnepséget, miután az egykori tanítóképzős növendékeknek ez az esemény ad lehetőséget az egymással való találkozásra. Az alma materben 1940-ben végzett Bán Tibor egy korábbi összejövetelen így szólt társaihoz: „Elnézem a szemeteket, nem változtatok. Azok vagytok, akiket ez az iskola nevelt. Amit kaptatok útravalóul, azt teljesítettétek. A szó megindít, de a példa vonz.”

Az Egri Tanító- és Tanárképzős Öregdiákok Baráti Köre által a napokban rendezett XXVIII. prepa-napi ünnepség részvevői évtizedeken át álltak a katedrán, s nevelték a rájuk bízott diákokat. Mint a szintén egykori prepás, Gárdonyi Géza a Lámpás című regényében megfogalmazta: a tanítással foglalkozók kiemelkednek a tudásra vágyók köréből.

– Mi mindannyian lámpások vagyunk. Szerényebben, csökkenő intenzitással és egymástól is lassan távolodva, de világítunk most is, amíg itt vagyunk. Csak ebben a rohanó és zajos világban, a fokozódó „fényszennyezettség” közepette nehezebb meglátni, észrevenni minket – köszöntötte a résztvevőket Osváth Péter, a baráti kör elnöke.

Valamennyiükre érvényes – hangzott el a továbbiakban –, hogy teljesítették azt, amire az iskola nevelte őket. Helytállásukra, kitartásukra utalt Hegedűs Tibor, a baráti kör tiszteletbeli elnöke, aki a pedagógusnap alkalmából példaképként állította őket a társadalom elé.

A patinás alma mater Oratorium Artium Pyrkerianumában az egykori képzős növendékek iránti nagyrabecsülését fejezte ki dr. Pajtókné dr. Tari Ilona is. Köszöntő beszédében az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem rektora egyebek között az egyetemmé vált nagy múltú intézmény évszázadokkal ezelőtti gyökereire utalva arról szólt, hogy tavaly augusztusban – 72 évi állami fenntartás után – visszatért az alapító szárnyai alá, s a hit és az ész dialógusára törekszik.

– A mi erőnk, tudásunk és hitünk nem csak a régmúltból gyökerezik. Táplálkozik azokból a gyökerekből is, amelyek önökhöz, 80-70-60 és 50 évre vezetnek vissza. Olyan egyetemet építünk, amelyre önök is büszkék lehetnek – mondta, majd kijelentette, hogy pedagógusnak lenni nem csak egy foglalkozás. Elkötelezettséget jelent egy olyan szakma iránt, amely igazi kihívást, felkészültséget és kitartást vár el mindenkitől, aki e nehéz, de gyönyörű hivatást választja mesterségéül. Mint a továbbiakban elhangzott: a legfontosabb tevékenységről van szó: a tudás átadásáról. Ebben fontosak a könyvek, a képek, a hangok, de a legfontosabb az ember, aki mindezt elénk tárja.

– A jubileumi díszoklevelek adományozásával köszönetünket fejezzük ki életpályájukért, erőfeszítéseikért, mindazért, amit tettek, és hogy munkájukkal elismerést szereztek hivatásuknak és az alma maternek – zárta beszédét a rektor, aki ezt követően adta át a jubileumi diplomát az érintetteknek.

Az öregdiákok nevében a 65 éve végzett Pintér Józsefné idézte fel a képzős éveket.

– Eleinte szokatlan volt minden: a reggeli torna az udvaron, a zongoraleckék, a sok tanulás. Tanáraink mindent megtanítottak nekünk, s nagy türelemmel és szeretettel készítettek fel minket a pedagógusi hivatásra. Mi, akik akkor együtt végeztünk, mind a pályán maradtunk és az évtizedek alatt sok száz gyermeket tanítottunk meg írni, olvasni, számolni. Azt kívánom, hogy a mai pedagógushallgatók is átélhessék majd ezt az örömöt sikeres pályájuk után. Lelkesek voltunk, őszintén hittünk benne, hogy a miénk az egyik legszebb és legfontosabb hivatás. Jó lenne, ha ezt ma is így gondolná mindenki – mondta a vasdiplomás pedagógus.

Az ünnepség hangulatos színfoltja volt a Dobó Katica Hagyományőrző Népdalkör fellépése, Szó Istvánné Fülöp Dalma énekszáma, valamint Veliczkyné Csák Judit, Sárik Tiborné Halmai Edit és Bárdosné Dombos Mária szavalata.

Akiket a kisdiákok szeretete megfogott - A prepanap megható mozzanata volt a jubileumi oklevelek átadása. Rubin oklevelet vehetett át Ferencz Imréné, Kőhegyi Lászlóné, valamint Misz Istvánné Szirmai Mária. Vas oklevéllel ismerték el Antal Lászlóné, Fodor Lajosné, Héjja Sándorné Csörgő Éva, Katona Istvánné Gyulai Anna, Lenkei Gyula, Pintér Józsefné Makó Irén, Szűcs Istvánné és Várvölgyi Józsefné Hargitai Teréz sok évtizedes munkáját. Gyémánt oklevelet kapott Kovács Aladárné és Kőhegyi Lászlóné. Arany oklevelet vehetett át Hegedűs Tiborné.