Csak az tudja igazán, hogy mi az érték, aki hazatér Rózsaszentmártonba

Bárhol is élnek a faluból elszármazottak az országban vagy az országhatáron kívül, van egy közös pont, egy kötelék, számos szép emlék, amely Rózsaszentmártonhoz köti őket – emelte ki Sipos Jánosné polgármester. Hozzátette, a találkozó fontos azért is, mert megbeszélhették közös dolgaikat, s kíváncsiak voltak, hogyan látják a mai Rózsaszentmártont. 

Az elmúlt évek beruházásaival kapcsolatban a polgármester kiemelte, átadták az új bölcsődét, amely nyolc kisgyermeknek nyújt ellátást, itt két új munkahely is létesült. A művelődési ház tetőzete is megújult. Elkészült a Mátyás király utca új alsó szakaszának, az Arany János, a Diófa és Petőfi utak felújítása. A Petőfi parkban korszerű játszótér épült. Ebédszállító autót is nyert az önkormányzat, a temetőbe a negyedik urnafalat építtették meg. 

Európai uniós pályázatból három éven át finanszírozták az egészségnapot, az elszármazottak találkozóját, a Rózsa napokat és a szüreti felvonulást, valamint megjelent a múlt évben az olyan régen várt településtörténeti könyv első kötete, amely az általános falutörténetet foglalta össze. Idén megjelent a második kötet, amely az egyház- és bányászattörténettel foglalkozik. A háziorvos és a védőnő munkájához korszerű eszközöket szereztek be. 

Sipos Jánosné a folyamatban lévő beruházásokkal összefüggésben ismertette, a csapadékvíz-elvezető rendszer második ütemére ötszázmillió forint támogatást kaptak. Ha kész lesz, a falu kétharmada burkolt árkokat kap. A régi polgármesteri hivatal épületében zajlik a második bölcsőde kialakítsa, a sportöltöző kerítésének a felújítása, valamint a felelős állattartás pályázaton belül az ebek és cicák ivartalanítása. 

– Nagy örömünkre szolgál, hogy az elmúlt években sokan választották Rózsaszentmártont lakóhelyül, beköltöznek és hazaköltöznek. Köszönhető ez a tiszta, nyugodt, békés környezetnek, valamint a széles körű települési támogatásoknak. A megvalósult beruházások az uniós pályázatoknak, az önkormányzati önerőnek köszönhetően, valamint a képviselő-testület, az intézmények, a civil szervezetek és a lakosság hatékony együttműködése eredményeként élhetőbbé, széppé tették településünket – tudatta a polgármester. 

Az eseményen sok egykori rózsaszentmártoni lakos is jelen volt. 

– Azalatt az az ötven év alatt, amióta elköltöztem, nagyon sok minden megváltozott. Annak idején még itt volt a bánya, és ez mindent meghatározott a hétköznapi életben is. Amikor megszűnt a bányászat, akkor úgy tűnt, hogy ez a falu lassan kezd majd leépülni, azonban nem ez történt. Jöttek olyan évek és olyan emberek, akiknek volt ráhatása, mint a polgármester asszonynak is, hogy ez a helység megtartotta a sajátos légkörét, amitől valaki tényleg úgy érezheti, hogy jó ide visszajönni – mondta el Huczka András. 

Ő bányamérnökként végzett 1977-ben és a visontai külfejtésnél dolgozott harmincöt évig. Amikor elkerült középiskolába, akkor még Rózsaszentmárton mellett működött a ­bánya. 

– Engem a szüleim a bányász szakmára szántak, azután a miskolci bányamérnök szakon szereztem meg a diplomát. Az én szüleim a mezőgazdaságból éltek, nekem azt mondták, hogy ne agrár területen képzeljem el a jövőmet, mert ott nagyon sokat kell két kézzel dolgozni. Azt szerették volna, hogy tanuljak és magasabb szintű munkát végezzek. Persze, aztán a bányászat sem bizonyult könnyű munkának. Amit viszont a szüleimtől kaptam útravalóként innen Rózsaszentmártonból, az az volt, hogy tanulni kell, mert az visz előre az életben – foglalta össze Huczka András. 

Otthonról haza viszi az útja - Huczka András 1950-ben született és 27 évig élt Rózsaszentmártonban, azóta Gyöngyösön lakik. A falujába visszatérni számára mindig szép élmény, bár elég gyakran, néhány hetente visszajár, ugyanis a rokonok, szülők miatt jönnie kell. Így ismeri a falu minden szegletét és mozzanatát. Ahogy fogalmaz, nem tudja, hogy másoknak a szülőfalu mit jelent, ő akárhányszor elindul Gyöngyösről, a feleségének azt mondja, megy haza Rózsaszentmártonba.