Egy ember hite tízezer erejével ér fel, vallja Felsőváros új csillaga, Réti Erika

– Hogyan telt a ­gyermekkora? Példát követ vagy ellenpéldát állít? 
– Gyermekkoromban édesanyám mindig arra buzdított, hogy segítsek a nagyszüleimnek. Amint megszereztem a jogosítványt, én fuvaroztam gyógykezelésre a nagymamámat, ezt mindig összekapcsoltuk valamilyen programmal is, hogy az együtt eltöltött idő élmény legyen. Sokat jelent a szülői támogatás, nekem édesanyám példája határozta meg a gyermekkorom, egyértelműen egy jó mintát követek. Ezek generációkon átívelően meghatározhatják a fiatalok életét. A gyermekek fejlődése azt hiszem, kilencven százalékban a korábban látott mintákat követi, mondjanak nekik bármit is a szülők vagy tanáraik. Ugyanakkor az iskoláimat is kiemelném, hiszen mindig befogadó, inspiráló közegben volt szerencsém tanulni. Úgy mondanám, már a mezőzombori kicsi általános iskolában is kinyíltunk a szeretet hatására. A szülők és a tanárok nagyon szépen együttműködtek a fejlesztésünk, nevelésünk érdekében. 

– Egyenes út vezetett a civil világban végzett szerteágazó önkéntes tevékenységéhez? 
– Van, aki egyből rátalál a céljára, van, akinek viszont hosszabb az út odáig, ez idő alatt pedig mélységek és magasságok váltják egymást. Én sok mindent kipróbáltam már, volt olyan, amibe szívesen belekezdtem de időközben rájöttem, hogy nem az én utam. Tanulmányaim is többfélék, mondhatom, jól kiegészítik egymást. Huszonnégy éve a közigazgatásban dolgozom, de emellett igyekszem tenni az otthonommá vált Eger és Heves megye civil életéért, a családokért, az emberek megsegítésére cselekedni. Már a tanulmányaim alatt is önkénteskedtem, igyekeztem már akkor is a segítségnyújtást a szórakoztatással összekapcsolni. Az önkéntes munkát is „háromrétűnek” látom, benne van a szolgálat, a kreativitás és az élmény. Bár nem vagyok tősgyökeres egri, de szívügyem a térség. Ahol élek, ott szeretek hatni, segíteni. Örömmel tölt el, ha sikeres közösségeket látok. 

– Minek köszönhető, hogy idén ön lett Felsőváros csillaga? 
– Mikor jelöltek, meg is kérdeztem, hogy miért. Sokan azt mondják, szeretnek velem dolgozni, s látom is, hogy így van. A Felsővárosban egy összetartó, jó civil közösség alakult ki. Mindenki más fázisban kapcsolódik be a projektekbe, a rendezvényekbe, s mikor én bekapcsolódom, akkor nagyon jól együtt tudunk működni. Fontos tudni, hogy vannak események, melyek saját ötletek, van, aminek szervezője vagyok s akad olyan, aminek csak levezetője vagyok, de magaménak érzem azt a célt, ami miatt odamegyek. Egyébként sokszor az önkéntes munkának nincs konkrét, látható jele, de ötletelés mindig van. Együttműködés és kommunikáció – ezekkel tudunk jól érvényesülni. Ezeket bárki fejlesztheti önmagában. Én is hosszú utat jártam be és lassú változásokon mentem keresztül még az asszertív kommunikációm és a problémamegoldó képességem kialakult. 

– Kiemelten segíti a fogyatékkal élőket, az ÉFOÉSZ Heves Megyei Közhasznú Szervezetének Add a kezed, mert együtt kerek a világ elnevezésű programjának rendszeres résztvevője. Azt tudjuk, mit ad ön nekik, de mit ad önnek a világuk? 
– Mindig óriási örömmel fogadnak. Kedves szavak, ölelés az, amit kapok, s ha a városban járva találkozunk, akkor is így van. Egy különleges világ az övék, amit szerencsére egyre többen elfogadnak. 

– Civil tevékenységéből kiemelkedik a családbarát munkahelyek kialakítása, valamint az országos elismertségű Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom által szervezett, Gyereket a magasba! elnevezésű program, amelynek Heves megyei főszervezője. Mi volt ennek a mozgatórugója? 
– A civil munka mindig az aktualitásokra, a társadalmi igényekre kell reagáljon. Hiába szervezünk valamit, ha arra nincs igény. Mindenkinek adnék egy csillagot, aki gyermeket nevel, gyógyít, tanít. Én egy hátrányos helyzetű gyermeket neveltem fel, aki biológiai értelemben nem a sajátom. Úgy tartom, a családbarát munkahelyek fontosak a család egyensúlyához. Boldog az az ember, aki örömmel indul munkába, s az még boldogabb, aki örömmel indul haza is onnan. A munka és a magánélet egyensúlya tehát elengedhetetlenül fontos. Ugyanakkor nem csak a kisgyermekesekre kell gondolnunk, hiszen elöregedő társadalomban élünk. Gondoskodnunk kell idős szeretteinkről. Én édesanyámról gondoskodom, akinek – mint mondtam – sokat köszönhetek. A család számomra tág fogalom, beletartozik a nővérem, keresztgyerekeim, és a választott családunkkal, a barátainkkal, a tágabb környezetünkkel is törődnünk kell. Ez nem tárgyakat jelent, hanem élményeket, hiszen azokból lehet hosszú távon táplálkozni. 

– A Zöld Panel Egyesület Mozgásba hozzuk a közösséget című rendezvényének is aktív szervezője. Miért tartja ezt fontosnak? 
– Vallom, hogy az ember, test, lélek és szellem hármasa, s mindhárommal törődnünk kell mindennap. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk másoknak, és hatékonyak legyünk az életünk minden területén, nekünk is jól kell lennünk. Ápolnunk kell a testünket, lelkünket, egészségesen táplálkozni, boldogító kapcsolatokat fenntartani. Az egészséges táplálkozás, a mozgás, a hit – mindennek harmóniában kell lennie. A felsővárosi egészségügyi napok is ezt a célt szolgálják, nagyon fontosnak tartom a preventív életszemléletet. 

– Ha jól értem, erős önben az istenhit is. Melyek azok a pillanatok, amelyek erőt adnak? 
– Így van. Vallom, hogy egy ember hite tízezer ember erejével ér fel. Ha valaki hisz, akkor az együttműködéssel, a jó cél érdekében hegyeket tud megmozgatni. Emellett, ahogy Teréz anya mondja, kis dolgokat tegyünk nagy szeretettel. Azt hiszem, azt kell adnunk az embereknek, amit magunk is szeretnénk kapni. Örömteli dolog látni a fiatal önkénteseket, akik szorgalmasak, elszántak, tanulnak, és tapasztalatokat gyűjtenek. Fontos, hogy a jövő generáció önkénteseit kineveljük. Éppen néhány napja, a Rotary Patakparti Kacsapartiján nagy élmény volt, hogy fiatal önkéntessel dolgozhattam.