Halálos enyelgés a tiszai hajó fedélzetén

Selyem köntös és rongyos lábbeli. 

Körülbelül olyan komikus kinézése van most Gyöngyös városának, mint mikor valaki selyem köntösben, de rongyos lábbelivel sétál az utczákon. 
– A polgárság áldozatkészsége folytán épül az aszfaltjárda, ez irányban tehát immár haladunk és a városunk igazán járda tekintetében ma már ott van ahol lennie kell. Azonban milyen contraszt, ha az ember a szép járdáról egyszercsak letekint a kocsi utakra. 

– Sikátorok, gödrök, pocsolyák telve a legbüzösebb mocsokkal, ugy, hogy szinte bántó ezt látni a sima aszfalt tövében. Hát igen tisztelt atyái e városnak, talán ez irányban is kellene már tenni valamit. A jó rokkhoz, jó csizma is kell, mert különben figura válik az emberből. 
Ilyen figura lesz a mi szép aszfaltunk is, ha kocsi utainkat ebben a rettenetesen gyalázatos állapotban hagyjuk, mint aminőben jedlenleg is vannak. 

– Tudjuk nagyon jól, hogy utaink megjavitásához pénz kell, ami pedig nálunk a legkevesebb. No de azt is tudjuk, hogy más városok is megcsinálják az utjaikat észszerü finánczpolitikával. 

Ott van, hogy messzire ne menjünk Eger, az sem turkál könyökig a bankóban, mégis meg csinál mindent okosan, helyes beosztással. A mi képviselőtestületünk is kimondotta már, hogy behozza a kövezetvámot és megbizta a tanácsot az előzetes munkálatok megejtésével. 
Ugyan tett-e már ez ügyben valamit a tanács? Aligha. Már pedig ahhoz, hogy utaink rendbe jöjjenek, hogy a jelen türhetetlen helyzettől megszabaduljunk, ahhoz szükséges pénzmennyiséget csakis a kövezetvám utján szerezhetjük meg. 

Uj csendőrörs járásunkban. 

A hatvani járás közbiztonsága érdekében igen kivánatos, hogy a meglévő csendőrörsök szaporittassanak. Jelenleg a hatvani örshöz Hatvan, Csány, Hort, Ecséd, R.szt. márton, Apcz és Szücsi község, a pásztóihoz Pásztó, Tar, Hasznos, Sz. Püspöki és Sz. Jakab tarozik. 
A hatvani örsnek létszáma nyolc csendőrből áll, melyek közül két csendőr állandóan vasúti ügyeletet teljesit, a megmaradó hat csendőr létszáma is ritkán teljes, mert annak egy része gyakran máshova vezényeltetik, minek következtében ritkán látogathatják meg a kerülethez tartozó községeket és tanyákat. Ezen a bajon csak ugy lehet segiteni, ha járásunk területén még egy csendőrörs rendszeresittetik. 
Nézetünk szerint legalkalmasabb volna Apcz székhelyül, melyhez Apcz, Ecséd, Rszentmárton és Szücsi község volna beosztandó. A csendőrörsök szaporitása semmi nemü rendelettel nincs kizárva, de ezt csak is az érdekelt községek kezdeményezhetik s indokolt előterjesztéseiket meg tegyék, melyben felsorolandó mindaz a mi az uj örs felállitását szükségessé teszi, ugy mint a községeknek a jelenlegi örstől való távolsága, a gyakori lopások, tüzesetek stb. 

Heves vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 2-án tartott ülésében foglalkozott Apcz községnek e tárgyban beadott kérelmével s azt pártolólag is terjesztette fel a miniszteriumhoz, de hogy lesz e eredménye, kétséges dolog. 

Egy megrenditő eset.

E hó 6-án a Tisza-dob mellett horgonyzó „Ipar” nevü kis gőzös fedélzetén történt a megrenditő eset. Déltájban volt, s az egész legénység a fedélzeten időzött, a hajótisztek pedig a kabinjeikben. A hajó előfedélzetén ott ült egy matróz, valóságos herkulesi alak, s épen ebédjét költötte el, mit fiatal szép felesége hozott, a ki szakácsné volt a hajón. Fiatal házasok lévén, evés közben elkezdtek egymással enyelegni, miközben az óriás erejü ember megragadta nejét, s kitartá a hajó korlátján, tréfából, hogy a vizbe ejti. A menyecske oly nagyon bizott férje erejében, hogy még a víz fölött lóggva is folyton kaczarászott, s vidoran kapaszkodott férje nyakába. De a mint a levegőben eviczkélt, lábával felnyitá a korlátot, mire mindketten belebuktak a Tiszába. Ép azon a helyen, a hova beestek, 13 öl (?) mélységü örvény kanyargott, s a matróz, bár kitünő uszó volt, át levén ölelve, nem birta magát terhével a víz fölött tartani, s mindketten elmerültek. Rögtön segélyükre siettek ugyan a hajósok, halászok, csáklyákkal, rudakkal, de  nem birták őket kimenteni, sőt még hulláikra sem tudtak ráakadni.