Jelek

Akkor most koncentráljunk a jóra! Mert ilyen is van, bármennyi hír zuhan ránk percenként háborúról, gyilkosságról, tömegmészárlásról, éhező, szomjazó, szenvedő, menekülő emberekről. Szorgoskodom az őszi kertben, és boldogan állapítom meg, hogy az apám által ültetett diófa gyógyulóban van. Ugyan két évig csak beteg termést adott, de nyaranta a lombjai adták a legjobb menedéket a hőség elől. 
Nem permeteztük, nem védtük semmivel, csak bíztunk abban, van olyan erős, hogy kiheverje a bajt. Két évébe telt a küzdelem, de jó harcosnak bizonyult, álltó helyében is. Idén ugyan kevés a termés, de minden szem egészséges, öröm megtörögetni. 

A szomszéd almafáján ott ragyognak a mesebeli aranyalmák, azaz a beérett birsek. Jól jött neki az őszi csapadék, szépen meghíztak a gyümölcsök, s most súlyosan pottyannak az üde pázsitra. Pár hét alatt minden megújult, felfrissült a kertekben az esőtől. Az első fagyokig kitart a paradicsom, a paprika, s lám a dús levelű spenót és a sóska is kelleti magát a kerítés mellett. Zsenge újhagyma is akad, s valami fortélyos módon kikeltek a tavasszal elvetett zöldborsók is. Ebből ugyan már borsólevest nem főzünk, de a salátákkal, levesekkel a hajtások, rügyek is csodát tesznek. 

Burjánzik a citromfű, a menta, kukucskálnak a fű alól a szegfűgombák. A virágzó borostyán körül donganak a méhek. Csupa jó jel! 
 

Idén ugyan kevés a termés, de minden szem egészséges