Szüret miatt zárva, ilyen táblát tettek az egri üzletek ajtajára hajdan

A régi szüreti szokások ma már feledésbe merülnek borvidékeinken is, de érdemes felidéznünk azokat Fajcsák Attila kutatásaiból. Könyvéből kiderült, az egri szőlőművelők életének kiemelt időszaka volt ez, aki tehette, szüreti misét mondatott a munkálatok előtt, majd pedig akinek volt ép keze, lába a szőlőhegyen szorgoskodott - erről szólnak a feljegyzések az 1900-as évek elejéről. Az egyház persze óvott a vad tánctól és mértéktelen italozástól, mégis előfordult, hogy a duhajkodás közben egész vagyonokat kártyáztak el a férfiak.

A diákok is örültek, mivel jött a szüreti vakáció, az elemi iskolákban egy egész hétre, a középiskolában két-három napig kerülhették az iskolát. Egerben néhány száz esztendeje még a törvénykezést is felfüggesztették erre az őszi időszakra. Előfordult, hogy a belváros üzlet ajtaján ilyen tábla fogadta a vevőt: Szüret miatt zárva!

A legszegényebbeknél egyetlen nap alatt lekapkodták a fürtöket, de a nagyobb gazdaságoknál hetekig tartott a munka. Egerben gyerekek, asszonyok, kamaszok, idősek és más falvakból felfogadottak voltak a szedők, akik vígan kiabáltak a puttonyos után.

Az 1800-as években a napszámosok jó, ha kenyeret haraptak a nehéz munka mellett, szalonnára csak a tehetőseknek tellett. Hajdan pénteken csak böjti ételeket ettek, túrót például, még a szőlőtőkék mellett hajladozva is. Az 1950-es évek családi szüretein hagyományosan pálinkával és birkagulyással kínálták a szüretelőket.

A munka végeztével jöhetett az ünneplés: áldomást ittak, elsütötték a mozsárágyúkat, jött a tűzijáték, és a cigányzenészek is húzhatták a talpalávalót. A mulatságokat hagyományosan a szőlőhegyen tartották, később aztán a négy fal között. Előfordult, hogy a gazdát tréfából megkötözték és leöntötték, de hogy miért, arra senki sem emlékezett, csak annyit mondtak: ez így szokás - idézi fel könyvében Fajcsák Attila.