A nők munkavállalásáról tanakodtak a lapok 120 éve

HEVESMEGYEI TANÜGY. A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG S A HEVESMEGYEI ÁLT. TANITÓ-EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. 1900. MÁRCZIUS 16. 
Szőlő- és borgazdasági tanfolyam. 
A földmivelésügyi m. kir. miniszter a szőlőmivelés szempontjából kiváló fontossággal biró községekben alkalmazott tanitók részére a folyó évben is 4 hétre terjedő tanfolyamot rendeztet több vinczellér-iskolával kapcsolatosan, köztök Egerben is. A tanfolyam két cziklusból fog állani és pedig: április 23-ról május 6-ig, ősszel pedig október 11-től október 24-ig. A tanfolyamokra felvétetni kivánó tanitók kérvényeiket márczius hó 25-ig nyujthatják be a kir. tanfelügyelőség utján az illetékes kerületi szőlészeti és borászati felügyelőhöz. A tanfolyamokra felvett tanitók 120 korona államsegélyben részesülnek. 

HATVANI KÖZLÖNY. VEGYESTARTALMU HETILAP. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 1900. JULIUS 12. 
A női munkakérdés. 
A nőnek kétségbevonhatatlanul speciális rendeltetése van a család és háztartás körül. Elvonni e nemet e rendeltetéstől, bizonyára helytelen dolog volna. De a nő rendeltetését az ember rendeltetésével egyesiteni, tért nyitni az egész nemnek minden neki való munkára, hogy a melyik unja magát, legyen általa szórakozása, a mely pedig rászorul, legyen általa kenyere, ez több mint jogszerü, ez józan észszerü kínálat. 
Ezzel még nem azt mondjuk, hogy a természet minden nőt nyilvános munkálkodásra teremtett. Sok nő egyszerüen megmarad nőnek. De a munka ezen nők előtt is nyitva áll. A mai nehéz viszonyok között leányok, feleségek, özvegy asszonyok nagyobbrészt a megélhetés szempontjából lépnek a nyilvános pályára. Ott látjuk őket ugyszólván mindenütt: mindenféle hivatalokban, távirdánál, vasutaknál, postáknál, iskoláknál. De azért a világtársadalom még nincs meg érve arra, hogy a nőemanczipáczió föltétlen és korlátlan legyen. 

(…) Igenis – mely nő dogozni tud és akar, annak engedtessék meg dolgozni s amely nőnek tanulásra van kedve, tehetsége s alkalma van, azt ne akadályozzák meg a tanulásban. Viszont követelhetjük a nőktől, hogy mindnyájan tollat, czirkalmat, mükötést vegyenek kezükbe, sőt tisztelni fogjuk azt ezentul is közülük, a ki életét a bölcsőnek és kiságynak szenteli, - de tisztelni fogjuk a munkásnőt is és megkivánjuk minden egyes nőtől, hogy a társadalmi élet követelményeinek eleget tegyen, ne vonakodjék azoknak is megfelelni és fele segitsége lenni férjének az anyagi és szellemi téren is. A leányoktól pedig saját javok követeli, hogy hiu csevegés, veszélyes pipere helyett foglalkozzanak komoly tanulmányokkal és oly ismereteket törekedjenek maguknak szerezni, melyek képessé tegyék őket, hogy ha férjhez mennek, maguk is járulhassanak a családi szükségek betöltéséhez, ha pedig férjhez nem mennek, vagy özvegyek maradnak, ne essenek családjok és a társadalom terhére. 

Áldásos müködést fejtenek ki a hazai nőegyletek: a magasabb szellemei képzésre törekszenek, a gazdaasszonyok egylete pedig értelmes s házi asszonyokat kiván nevelni. 
Legerősebb indoka a női munkaképesitésnek a nemzetgazdasági szükség. A leányiskolák, a magasabb foku nőképezdék, nőképző egyletek s gazdaasszonyok egyletei vannak hivatva a női munkakérdést helyesen megoldani. Nem szalonok, hanem az élet számára kell nevelni a nőket, kik anélkül hogy megszünnének nők lenni, az emberiséget a tökéletesedéshez, a társadalmat a boldogsághoz közelebb fogják vinni. 

EGRI ÉRTESITŐ. HETILAP. EGYSZERSMIND A HEVESMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. 1861. FEBRUÁR 24. 
Adomák. 
A nemesember fizet. Bizonyos tőzsér dicsekvőleg mondta újonnan megfogadott ügyvédjének, hogy a nemes embert nem szokta adóságért megintetni. 
– S ha nem fizet, hogy jut ön pénzéhez? – kérdé csodálkozva az ügyvéd. – A ki nem fizet, az nem nemes ember s bezáratom – válaszolta komoly hangon a tőzsér. (F. J.) * 
Sokat ittam. Megyei tisztujitás volt Egerben, meg a kortesvilágban. Nem messze a megyeházától állott két ikertestvér, mindkettő pap, külsejük és ruházatra nézve annyira hasonló egymáshoz, hogy ismerőseik is csak nehezen tudták őket megkülönböztetni. 

Két ittas kortes haladt el mellettük, megáll az egyik, nézi a két testvért, s azután mintegy pirulva mondja a másiknak. 

– Pajtás már csakugyan sokat ittam kettőt látok egy helyett. (Megtörtént)