Ne etessük a ragadozót! - akár farkast is láthatunk, ha a téli szünetben az erdőt járjuk

Az idei, szokásosnál hosszabb téli iskolai szünet hátralévő részében, a meteorológiai jóslatok szerint, nem várható hó a hegyekben sem. Ezzel együtt, a síelés, szánkózás lehetőségének híján is minden bizonnyal sokan járják az erdőket családostul vagy egyénileg. 

Tavaly Februárban arról írtunk portálunkon, hogy az Egererdő Zrt. munkatársainak tapasztalatai szerint a Nyugat-Bükkben több, mint húsz farkas találta meg az élőhelyét, a Mátrában mintegy tíz példányt észleltek. Vígh Ilona, az erdészeti cég kommunikációs és közjóléti vezetője akkor arról is beszélt, hogy az utóbbi időben a Heves-Borsodi-dombságról is érkeztek jelzések a jelenlétükről. Bakó Botond, a  Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gerinces zoológiai szakreferense februárban hangsúlyozta, szakmailag megalapozatlanok és minden valóságalapot nélkülözők azok a sajtóhírek, amelyek az állomány olyan mértékű növekedéséről szólnak, hogy lassan százas falkákban járnának. A szakember kiemelte, hogy a farkas az embert nem tekintik zsákmánynak, de nem is fél tőle.

• A farkas alapvetően elkerüli az embert, mert érzékszervei révén jóval korábban észleli annak közelségét. A rendkívül ritka „ragadozó-ember” találkozások esetén a farkasok néhány másodperc után maguktól távoznak a helyszínről. A fiatal, tapasztalatlan egyedek néha kíváncsiskodhatnak, és nem feltétlenül menekülnek el azonnal. Ha farkassal találkozunk, igyekezzünk nyugodtak maradni, hiszen a ritka találkozás az ember számára felejthetetlen élményt jelent.
• Semmiképp ne kezdjünk el a farkas elől szaladni! Amennyiben kényelmetlen a farkas közelsége, igyekezzünk lassan, az állatot szemmel tartva, hátrálva távozni a helyszínről. A farkast szinte biztosan elriasztja, ha rákiabálnak, vagy tapsolnak! De soha nem szabad üldözőbe venni a farkast, mert az védekezést, kiszámíthatatlan agressziót válthat ki! Különösen veszélyes, és beláthatatlan következményekkel járhat, ha a fiatal állatot magunkhoz csalogatjuk, vagy etetni kezdjük. 
• Ha kutyával kirándulunk a természetben, azt soha ne engedjük szabadon! A kutya alapvetően nevelésétől függően viselkedik, de a csábító illatok még jól nevelt egyed esetén is elvonhatják az eb figyelmét. Nagyragadozós területen a póráz nélküli kutyánk – tőlünk eltávolodva – a ragadozók áldozatává is válhat. Ha kutyát sétáltatunk az erdőben, és farkasra figyelünk fel, a farkas pedig a kutyára összpontosít, kiabálással, tapsolással vonjuk el a figyelmét a kutyáról! A farkastól távolságot tartva, hátrálás közben a kutyához hangosan beszélve távozzunk a területről! Ha a farkas ezek után is követ minket, akkor rákiabálva, kővel, fadarabbal dobálva tudjuk távol tartani. Ha a farkast az általa zsákmányolt prédánál találjuk, azt ne próbáljuk tőle elvenni, vagy a zsákmányától elzavarni, mert szélsőséges agressziót válthat ki! 
• A farkassal való ritka találkozások esete lehet, ha szabadon látogatható barlangban bukkanunk farkas búvóhelyére, vagy szaporodóhelyére. Ebben az esetben a barlangból azonnal távozzunk! Ezek a szabályok az összes vadon élő állattal történő találkozásra (pl. róka, borz, vaddisznó) is vonatkoznak! Ha szabadban farkast észlel, vagy a fajhoz kapcsolódó életnyomokat talál, mielőbb vegye fel a kapcsolatot igazgatóságunkkal!