Tanyavilág

2023.03.28. 11:26

A gazda maga segíti világra a kisbárányokat, áprilisra jöhet a szaporulat Gyöngyöshalászon

Borcván Alfréd mára kitanulta a juhok gondozásának fortélyait. Harminc éve költözött Gyöngyösről Gyöngyöshalászra. A felesége ötlete volt, hogy állatokkal foglalkozzanak, és a férfi örült, hogy a lovait otthon tarthatja.

Szabó István

Borcván Alfréd megtanult bánni a jószágokkal

Forrás: Czímer Tamás/Heves Megyei Hírlap

Borcván Alfréd otthonában jártunkkor a férfi azzal kezdte történetét, hogy feleségének a kert, a baromfi volt a mindene. Harminc éve költöztek Gyöngyöshalászra, neveltek kacsát, tyúkot, pulykát, gyöngytyúkot. A feleség fácán-, vagy vadkacsatojást is kikeltetett, de utána a szárnyasokat szabadon engedte. 

– Ide hazahozhatod a lovakat, győzött meg a feleségem a falura költözésről – emlékezett vissza Borcván Alfréd. – Akkor már kettő volt, de csak egy erdész barátomnál tudtam elhelyezni őket. Ideköltözve három kancával tenyésztettem lovakat díjugratáshoz. Én már túl későn tanultam meg lovagolni, a környékbeli fiatalok versenyeztek velük. Ahogy telt az idő, abbamaradt a tenyésztés, az utolsó két lovat tavaly adtam el. Két póni maradt, mert egy amúgy unatkozik magában, kell neki a társaság. 

2023 03 16 birkatenyésztő - Gyöngyöshalász - Czímer Tamás - Heves Megyei Hírlap, Borcván Alfréd
Az egyik póni, Felhő, mert lónak lenni kell a portán
Forrás: Czímer Tamás/Heves Megyei Hírlap

Borcván Alfréd első juhai egy barterüzlet révén kerültek a portára. Takarmányt adott el egy juhásznak, aki elegendő pénz híján három birkával fizetett érte. 

2023 03 16 birkatenyésztő - Gyöngyöshalász - Czímer Tamás - Heves Megyei Hírlap, Borcván Alfréd
A gyöngyöshalászi gazda magyar merinó juhot tart
Forrás: Czímer Tamás/Heves Megyei Hírlap


– A juhokról semmit se tudtam. A gondozásukat egy jászárokszállási juhásztól tanultam. Kezdetben ő jött nyírni, körmölni, oltani az állatokat. Az állomány mára 18 egyedre szaporodott. Kényelmes a tartásuk, nagy munkát nem igényel. A kost nem engedtem közéjük, csak novemberben, és így áprilisban ellenek minden évben. A 18 anyától általában húsz bárány a szaporulat, mert mindig van elhullás. Húsvéti bárányt nem szoktam nevelni, leadni sem adtam le soha. A húsát mi is szeretjük, elfogy az a családban, rokonságban, meg a baráti körben. Kettő-hármat meg mindig elvisz olyan ember, aki lusta kaszálni, a birka lelegeli neki a füvet - mesélte. 

- Mára megtanultam bánni a juhokkal. Tudom, mit kell tenni, ha az előhasú anya nem fogadja el a kölykét, vagy ha ellésnél már kinn van a magzatburok, az anya mégsem képes világra hozni a bárányt. Amíg élt a nejem, ilyenkor ő nyúlt be a szülőcsatornába, mert kisebb volt a keze, mint az enyém, és kivette az újszülött állatot. Tavaly már nekem kellett a kezemet beerőszakolni. Ráadásul a magzatvíz is elfolyt, szárazon kellett a báránykát kihúzni. Hála istennek, megmaradt a kicsi – mesélte Borcván Alfréd. 

A juh gyapja már senkinek se kell, a pandémia óta nem veszik

Borcván Alfréd juhainak van legelője. Most mégsem engedi ki őket, még nincsenek megnyírva, és nem érzik, ha hozzáérnek a villanypásztorhoz – a szomszéd lucernatábla rögtön elcsábítaná őket. A tavalyi aszályban szűken termett takarmányt eszik. A pandémia óta nem veszik a gyapjút, előtte is csak külföldinek kellett. 
Nem lenne nagy összeg egyébként, mondja a gazda, de minden forint számítana. A gyapjút most a szeméttel viszik el, neki nincs szíve elégetni. 


 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában