Leltár

Kimondani is sok, hogy idén már az ötvenedik évfordulós érettségi találkozónk esedékes. Lévén, hogy nem voltunk egy összejárós társaság – fiúosztály az egykori Gép- és Műszeripari Szakközépiskolából, s talán a végzés 25 éves fordulóján jöhettünk össze utoljára a Szantoferben –, igencsak pörgetni kell az agyat, hogy a nevek eszünkbe jussanak. Sajnos halottainkat is kénytelenek vagyunk sorolni, kezdve a sort az ostorosi Bartók Árpival, folytatva földimmel, a tárkányi Vásárhelyi Ferivel, az egri városházán is biztonsági szolgálatot teljesítő Hubert Pistivel, az egész életét átpincérkedő Danyi Gyurival, s félő, néhánnyal azok közül, akiről nem tudunk semmit. 

Fél évszázad múltán a leltárhoz tartozhat az is, hogy ki mire vitte az életben. Néhányan megbirkóztunk a felsőoktatás követelményeivel, lett közöttünk mérnök, rendszerszervező, humán pályára tévedt értelmiségi. Volt, akire elnök-vezérigazgatóként egy Finomszerelvénygyár nevű hatalmas vállalat bizatott, volt, aki maga csinált céget, megint más a rendőrségnél vitte karrierjét igen magas pozícióba, akadt olyan is, aki tűzoltóparancsnokként ment nyugdíjba. Na és amit tanultunk, az esztergályos szakmát, azt is bizonyára űzte közülünk néhány volt C osztályos. 

Úgy gondolom, hasonló gondolatok játszódnak le minden más, hajdanán érettségizett társaság jubileumi találkozóját szervező ember fejében. Ebben az egybecsengésben még az is közös lehet, hogy ötven esztendeje senkinek nem fordult meg a fejében az a gondolat, hogy ilyen gyorsan képes elszállni az idő.