A feltámadt Krisztusban rátalálunk a remény kiapadhatatlan forrására

A kereszténység legnagyobb ünnepe, a húsvét alkalmából vármegyénk katolikus papjainak és református lelkipásztorainak azon interjúiból válogattunk, amelyeket portálunknak adtak. Dr. Lengyel Gyula római katolikus c. esperes, erdőtelki plébános szerint húsvét, a Krisztus szenvedése, halála, föltámadása egy olyan misztérium, egy olyan titok, amelyet a maga teljességében soha nem tudunk átlátni, értékelni.  

– Csak egyet tudunk, megköszönni. Isten az ő szent fiában nem hagyja el népét. Végleg eljegyezte magát a mennyei atya a világgal, és benne a csetlő-botló emberrel. Az ember azonban egyetlen, nagyon szűk és fájdalmas utat hagyott csak, amelyen az Isten őt elérheti. Ez a szenvedés és a kereszt. Ugyanakkor az Isten szeretete és nagysága abban is megmutatkozik, hogy nemcsak elvállalja ezt az utat, hogy az emberhez közeledjen, és meg tudja szólítani őt a maga esendőségében, de a szenvedést megszenteli jelenlétével. Jézus soha nem beszélt sokat a szenvedésről, viszont egész élete nem más, mint a keresztre való készület. Az ember nem érzi magát méltónak arra, hogy az Isten érte meghaljon. Áldozattal próbálunk közelíteni hozzá. Az őseink és a mai kor emberének az áldozata, hogy valami olyantól tagadja meg magát, amely számára fontos, ez pedig a hús. Ez azt is szimbolizálja, hogy Jézus szenvedésében az ő teste, amelyben a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk, el kellett hogy vétessen a földi életből. Meg kellett, hogy ölessen ahhoz, hogy az istenember szenvedéséből és halálából megszülessen egy új, örök és megdicsőült test, amely romolhatatlan, és többé nem ismeri az elmúlást. Ez az új ember, aki húsvétvasárnap feltámad, Jézus Krisztusban valóban egy új életre támad fel, amelyben már elvétetett a bűnös hús, elvétetett a bűnös ember, és megszületett az Isten gyermeke – emelte ki dr. Lengyel Gyula.

Jézus egy életformára tanít bennünket, amelyben a szeretet dominál, mondta Balog Gyula kanonok, a gyöngyösi római katolikus Szent Bertalan templom plébánosa. 

– Ki nem vágyik arra, hogy szeressék, vagy ő maga tehesse ezt. Ahhoz azonban, hogy tiszta szívvel fordulhassunk embertársaink felé, előbb az Istennel való kapcsolatot kell helyreállítani magunkban. Végül előremutató reménységgel engedjük közel magunkhoz az üzenetet. Csendesedjünk el kis időre, akármennyi bizodalmunk is van az Úrhoz. Az Istenhez és emberi mivoltunkhoz is közelebb kerülünk ezzel – jelentette ki Balog Gyula.

Tóth Imre egri református lelkipásztor szerint a teremtett embervilág egy nagyszerű isteni rendbe érkezett. 

– Ezt a jól berendezett világot forgatta fel az emberi bűn, amelyet így lehet leírni: Teszem azt, ami nekem jó és nem törődőm azzal, amit Isten akar. Isten pedig mindig a legjobbat akarja adni, de ha elszakadtunk tőle, akkor azt sem tudhatjuk, hogy mi az, ami nekünk használ. Így jutott az emberiség olyan zsákutcába, amelyből nincs kiút. Vissza kell fordulni, és Istenhez visszatérni! Nélküle az emberi élet válságba jut és katasztrófába torkollik. Olvassa mindenki a Bibliát, tudakozza mindenki Isten legfőbb akaratát! Isten az élet ura, fia az életünket bűntől és haláltól szabadító Krisztus. A szentháromság Isten azért akarja birtokolni egész földi életünket testestől-lelkestől, mert boldoggá akar tenni bennünket. A halál helyett válasszuk az életet – fogalmazott Tóth Imre.

Mándy Zoltán horti római katolikus plébános szerint az Isten a lelkünk mélyén mindnyájunkat megszólít.

– Szent János az első levelében azt írja: Isten a szeretet, és aki szeretetben él, az Istenben él, és az Isten él őbenne. Ha semmi másra nem törekszik az ember, csak arra, hogy szeressen, segítsen, jót tegyen, örömet okozzon másoknak, akkor ezekben a tevékenységekben valahol meg fogja találni a Jóisten örömét. Lehet, hogy akkor se tudja néven nevezni azt, hogy igen, ez az öröm az Úrtól jött, de érezni fogja azt az örömet és azt a boldogságot, amit az emberi élet beteljesedése hozhat neki. Akár hívő az ember, akár nem hívő, mindenkit Isten teremtett, így mindenki Isten gyermeke. Isten szeretete teremtett mindnyájunkat, és hogyha ezt a szeretetet megvalósítjuk, akkor betöltöttük az Isten tervét, és betöltöttük egész emberi hivatásunkat is – hangsúlyozta Mándy Zoltán.

Kenyeressy Károly gyöngyösi református lelkipásztor szerint az ember ott hibázik, hogy nem a Biblia fényében ismeri és látja Istent és önmagát. 

– Megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet, tanítja Jézus. Ha probléma van, a kiutat a megbánásban és a bűnök elhagyásában mutatja fel. A modern világ nem tud segíteni az erkölcsi vétkezés vagy az önzés problémáján. A református ember hiszi, hogy minden félelmünkön a felettünk, értünk és bennünk élő szentháromság Isten tud segíteni. Jézus Krisztushoz való személyes kötődésünket és a Bibliához való ragaszkodásunkat tartsuk a legfontosabb életelvünknek. Ez az egyetlen mentőöve civilizációnknak – mutatott rá Kenyeressy Károly.

Iváncsy Balázs c. kanonok, Abasár római katolikus plébánosa arra hívta fel a figyelmet: fontos, hogy a szívünkben béke legyen. 

– Kapjunk erőt Jézus Krisztustól, aki vállalta önként a kereszthalált, hogy megváltson bennünket a bűntől, kibékítsen bennünket az Atyával, hogy el tudjunk jutni az örök boldogságra. Minden nap odaadjuk magunkat, és áldozatot hozunk, hogy más emberekért tudjunk jót tenni. Erre hív bennünket is Jézus, hiszen ő is mindig a jót tette, mindig gyógyította a betegeket, segítette a szenvedőket. Nem nagy dolgokat kell keresnünk, hanem a környezetünkben, ahol élünk, a családban. A család békéje mindig legyen meg. Tudjuk egymást szeretni, tudjunk egymásért áldozatot hozni – fogalmazott Iváncsy Balázs.

Dr. Ternyák Csaba egri érsek  egy korábbi interjúban kiemelte: úgy látja, hogy sajnos, sokan nem ismerik az élő Istent. 

– Talán azért, mert ők maguk még nem kezdték el keresni őt, vagy ha igen, még nem sikerült találkozniuk vele. Valójában egy homályos fogalmat, egy eszmét, egy ideológiát nem fogadnak el. Ők olyan istent utasítanak el, aki nem is létezik. Az élő Istent viszont megtalálhatjuk a tudományokban, a természetben, saját szívünk mélyén, és szolgálhatjuk embertársainkban. Az Isten-kérdést előbb-utóbb mindenkinek meg kell válaszolnia élete során. Aki jó választ ad, Istenre lel és békességet talál. Az iránytűnk legyen a lelkiismeretünk. Az a lelkünk mélyén meglévő érzékeny szerkezet, amelynek jó működéséért felelősek vagyunk. Ha nem tartjuk karban, könnyen elromlik, és akkor becsaphat bennünket. Ilyenkor azt érezzük, hogy valami nincs rendben. Rohanhatunk akár ezerrel is, mert ha rossz irányba tartunk, akkor egyre csak távolodunk a céltól. Ezért az úton időről időre meg kell állni, ellenőrizni kell az iránytűnket. Ezt nevezzük lelkiismeret-vizsgálatnak. A húsvét jó alkalom arra, hogy a feltámadt Krisztusban rátaláljunk reményünk kiapadhatatlan forrására – összegezte dr. Ternyák Csaba.