Hóbortok

Számtalan módját kipróbáltam már a kikapcsolódásnak. Csak hogy néhány dolgot említsek, évekkel ezelőtt megtanultam – és aztán elfelejtettem – egyszerű dalokat eljátszani gitáron, nemrégiben a kalimbával is próbálkoztam, a Hull a pelyhes kezdetű, nagy sikerű slágerig jutottam vele. Rajzoltam, készítettem üvegmatricákat, agyagoztam, origamiztam, jártam táncolni, mostanában pedig pirográffal égettem fára különböző mintákat. 

Mind-mind teljesen jól szolgálta a célt, remekül lehetett velük kikapcsolódni. A természetjárást és a kertészkedést leszámítva a legtöbb csak fellángolás volt, és nem tartottak sokáig. Mind közül a legrövidebb a gördeszkázás volt. Gondoltam, az nagyon felszabadító, de aztán hamar rájöttem, hogy nagyon nem egyszerű vele suhanni, és mivel eleget vagyok kórházban, nem vágyam bekerülni még a sürgősségire is, szóval a deszkám kihasználatlanul pihen. 

Így hát új hóbortra tettem szert. Akvarellezésre adtam a fejem. Nincs festőállványom, nincsenek hatalmas kifeszített vásznaim, csak egy írólap méretű, vastag papírokat tartalmazó rajztömböm, néhány akvarellceruzám és egy vékony ecsetem. A ceruzákkal megrajzolom a mintát, majd egy kis víz segítségével összemosom a színeket, és kész is. Talán mindegy is, kinek mi a hóbortja, és mennyi ideig tart. Csak legyen. A végeredmény is mindegy. Épp elég, ha ideig-óráig bele tud merülni valamibe az ember, ami kikapcsolja. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock.)