20 éve végzett egri katkósok nosztalgiáztak, avagy ha az a tűzlétra mesélni tudna

Ha nem itt találkozunk, meg sem fordult volna a fejemben, hogy ez a csinos, rövid fehér nadrágot és szellős nyári blúzt viselő fiatal nő hivatásos katona. Pedig nem is akármilyen, mert mint megtudtam róla, amikor huszonhárom évesen Afganisztánban szolgált, adott esetben egy-egy erőteljes kézmozdulattal jelezte a helybelieknek, hogy nem jöhetnek közelebb. S ott, ahol nem sok szavuk van a nőknek, tekintélyt parancsolt a határozottsága…

Végh Leonóra egyike volt annak az ötven növendéknek, akik – a 12/c. és d. osztály tagjaiként – 2003-ban utolsó évfolyamosként léptek ki a nagy betűs Életbe a Lenkey János Honvéd Gimnázium és Kollégium kapuján. A húsz éve végzett egykori katkósok zöme most visszatért az alma máterba, ahol véget nem érő nosztalgiázással töltötték a napot.

Volt miről beszámolniuk, miután Szabó Lajos (12/c.), illetve Búzásné Turcsány Ibolya (12/d.) osztályfőnök kézbe vette a naplót, s felelésre szólította egykori tanítványait. Mint kiderült, többségük a fiatalon választott katonai hivatásnak szenteli az életét, mások rendőrök, tűzoltók lettek, vagy katasztrófavédelmi szolgálatot látnak el. Voltak, akik egészségügyi vagy egyéb okok miatt a civil szférában találták meg a számításukat: Kádár Éva például pakisztáni férjével Londonban telepedett le, Papp Julianna évekig Japánban, majd az angol fővárosban élt, jelenleg itthon egy japán cégnél dolgozik tolmácsként.

Két évtized nagy idő, megszépíti az egykori emlékeket, egy dologban viszont nem változott a katkóval kapcsolatos véleményük. Nagyon jó, összetartó közösségbe kerültek, máig tartó barátságok születtek, s olyan emberi tartást és hivatásbeli tudást kaptak itt, amelyek ma is meghatározóak a számukra.

– Tizenkét éves korom óta katona akartam lenni, ráadásul imádtam a testnevelést, ebben az iskolában pedig komoly testedzés folyt. Azért vagyok még katona, mert az itt eltöltött négy év örökre megszerettette velem ezt a hivatást – mondta Végh Leonóra, aki annak idején Hevesről jelentkezett a Katkóba, ahonnan a szentendrei altisztképzőbe vezetett az útja. Volt beosztott lövész és szakaszparancsnok-helyettes. Eddigi katonai pályafutása hét legszebb hónapját töltötte Afganisztánban, ahol járőrözött olyan útszakaszon, ahol nem sokkal később bomba robbant. Jelenleg a szolnoki helikopteres bázison teljesít szolgálatot főtörzsőrmesteri rangban.

A recski Szajkó Gyula édesapja fegyveres biztonsági őr volt a közeli laktanyában, többször bevitte magával, ami nagy hatással volt rá. Apja azt tanácsolta neki, hogy jó lehetőség lesz számára a katonai pálya. S milyen igaza lett: a jeles érettségi után a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem gazdálkodási szakán végzett. A Debrecenben töltött hat év után a fővárosba került, jelenleg őrnagyi rangban tanársegéd a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, s az oktatás mellett a doktori disszertációján dolgozik.

– Mindezt itt alapoztam meg – mondta. – Kitartásra neveltek, a reggeli tornák, szolgálatok, gyakorlatok során megismertem a tűréshatáromat. Szerettem a lövészetet, eleinte a tereptan volt a gyengém, de az oktatóim átsegítettek a nehézségeken.

Feledhetetlen évek voltak…

Nevelőik nem akartak gyerekkatonákat faragni belőlük, de keményen fogták őket. A mostani látogatáson, amikor bejárták a koleszt is, az egykori 511-es körlet lakói – Ivády Gergely, Laubert Gergő, Szajkó Gyula és Puskás László a hiányzó ötödik társuk, Balázs Zsolt nevében is – a sok közül az egyik diákcsínyüket elevenítették fel.

– Egy gemkapoccsal feltörtem a legfelső emeletről a tetőre nyíló ajtó lakatját, s a csajozni készülő fiúk így kimászhattak az épület oldalán lévő tűzlétrához. Nem volt veszélytelen dolog. Ha lebukunk, akkor ők a dobbantásért szívták volna meg, én meg azért, mert aznap este éppen én voltam a rendért felelős ügyeletes… - mesélte Puskás László.

Mundért öltöttek a seregbe vágyó lányok

A honvéd gimnázium 1992-es alapítása és a 2000-ben történt megszüntetése között tizennégy megyéből és a fővárosból jöttek a diákok, akiket nevelőik négy évfolyamon át három-három osztályban tanítottak. Az 1997/98-as tanévben már tizenegy osztályban oktatták a növendékeket, egy évre rá lányok is felvételt nyertek az iskolába. Az érintett 12/c. és d. osztályban kilenc lány tanult. A katkóban érettségizettek 90-95 százaléka katonai főiskolákon tanult tovább.