60 év után ültek újra az iskolapadba a petőfibányai diákok

A néhai osztályfőnök, Oszvald Mária tanítványai az 1950-es évek közepén kezdték az elemit az egykori bányásztelepülésen, mégpedig – ami egy ilyen kis közösségben akkoriban is ritkaságnak számított – leányosztályként. Negyvenen voltak, de a kegyetlen idő lassan lemorzsolta az ország minden szegletébe szétszóródott társaságot.

Először öt esztendeje gondolták úgy, hogy 55 évvel a ballagásuk után jó lenne ismét találkozni egymással. Akkor még 20-an vállalták – Győrtől Atkárig, Székesfehérvártól Solymáron ár Gyöngyösig megannyi lakcímkártyával –, hogy eleget tesznek az invitálásnak. Mostanra pedig már tovább fogyatkoztak, tizenöten vettek részt a találkozón. A „csapat” csaknem fele még mindig Petőfibányán él, akad köztük, aki itt is született, de ez alkalommal megszűnt a távolság, egy pillanatra megszakadt a múló idő fonala: ott folytatták, ahol abbahagyták.

Azt mondják, a gyermekkori emlékek egy életen át elkísérik az embert, s a hajdan kötött igazi barátságokat semmi nem szakítja szét. A szervező Torják Vali és a többiek ennek újabb tanúbizonyságát adták: „Öt év múlva veletek, ugyanitt. Elvégre akkor még nyolcvan évesek sem leszünk” – mondogatták.