Harmóniára lelt Dóra és József a titokzatos tanyán valahol Hevesben

József és felesége, Dóra egy Pest megyei kisvárosból költöztek három évvel ezelőtt egy megyénkbeli tanyára. Kérték, hogy a családi nevüket, és a tanya pontos helyét ne említsük, mert nem szeretnének turistalátványosság, vagy családi kirándulóhely lenni, ők elsősorban a nyugalmat szeretik. 

– Én mindig is egy tanyára vágytam – jelentette ki Dóra. – A nagyszüleim még földet műveltek. Kisgyerekként láttam a munkájukat, belém ivódott, hogy működik. Mi mégsem rendezkedtünk be itt önellátásra, bár az nagyon romantikusan hangzana, de nem követjük a divatos ideákat. Életem első felét úgy éltem, ahogy lehetett, a másodikat úgy szeretném, ahogy én jónak gondolom. A férjemnek is elege lett a zajból, a napi pörgésből. Mi a nyugalom miatt költöztünk ide, ami csak az igazi vidéken található. Amikor itt leülök a teraszon, érzem, hogy létezek. Erre vágytam gyerekkorom óta. Sokak képzeletében a tanya szó hallatán egy düledező vályogépület jelenik meg a nagy semmi közepén, ahová út sem vezet, nincs áram, s ahol nincs más, csak a nyomasztó üresség, eldobált traktorgumik meg a libák gágogása, miközben ördögszekeret fúj a szél. Azt gondolom, ideje lenne bevezetni egy új fogalmat az olyan tanyára, mint a miénk is, ami nem klasszikus állattartó- és gazdálkodóhely, sokkal inkább lakótanya. Mi nem vagyunk azok a tipikus kiköltözők és az életüket újrakezdők, akikről manapság olvasni. Valójában szinte ugyanúgy élünk, mint korábban, csak egy szebb, nyugodtabb környezetben tesszük ezt – részletezte Dóra.

Mint megtudtuk, a tanya igen elhanyagolt állapotban került a házaspár birtokába. A felújítás során eddig elvégezték fűtés, a nyílászárók cseréjét, több helyiség burkolását, a konyha teljes átalakítását, különböző javításokat, festéseket. Ami még hátra, illetve folyamatban van, az a fürdőszoba és a melléképületek felújítása, virágoskert kialakítása, járdalapok lerakása és még rengeteg minden, amit Dóra szerint hosszú lenne felsorolni.

– Amit lehet, azt mi magunk végezünk el. A férjem reszortja a villanyszerelés és a burkolás, enyém a kőműves munkák nagy része, a festés, a faanyagok javítása, a bútorfelújítás és a kerti munka zöme. A rendszeresen szükséges karbantartó munkálatok is egy teljes embert kívánnak. Ezek például nyáron a locsolás, és fűnyírás. Ez utóbbi nekem 2 nap a fűnyíró traktorral, plusz 2 este fűkaszálás a férjemnek, amikor hazajött a munkahelyéről – sorolta Dóra.

Az udvar nagy része füves és fás terület, szintúgy a kerté is. Hatalmas akác, nyár és fenyőfák árnyékolják az udvart, de ültettek már egyéb nagyra növő díszfákat is, például juharféléket, de hárs és szelídgesztenye is zöldell. 

– Az elmúlt három évben gyümölcsfákat is ültettem – fehér és fekete epret, diót, almát, körtét, meggyet, cseresznyét, szilvát, őszi és kajszi barackot, mandulát, naspolyát –, de ezek nagy része még nem fordult termőre. Gyümölcstermő bokrokat is telepítettem, málnát, szedret, mogyorót, ribizlit, jostát, egrest, fügét és persze szőlőt is. Idén a földieper egész szépen termett. A héten 4 rekesz meggyet dolgoztam fel, ivólé, lekvár és rumos meggy készült belőle. A gyümölcsök egy része a fagyasztóba kerül. Alkalomadtán vadon termő gombákat szoktam szedni, a lila pereszke, az őzlábgomba is megterem a környéken, a tejpereszke pedig az udvaron. Méhészkedünk is, de egyelőre csak 5-7 családdal. Igaz, 10-nél többre nem is tervezzük felfejleszteni. A férjem már több mint 10 éve álmodozik a méhtartásról, és amikor az itt kitelepült méhészektől kapott egy akkor frissiben befogott rajt, bele is vágott. A kert egy része ezért méhlegelőként hasznosul, fehérherét, facéliát ültettem bele. A kerti zöldségfélékkel kapcsolatban meg kellett szokni, hogy itt más a klíma, más a föld, mint a korábbi lakhelyeinken. Sok bevett szokást el kellett hagynom és alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz. Például, más vetőmagokra kellett váltani – magyarázta Dóra.

A feleség a temérdek munka mellett éppen kosárfonást tanul, és egy alapfokú gombaismereti tanfolyam elvégzése is a tervei között szerepel, akárcsak az, hogy megírja az új életkörülmények szülte élményeit.

– A méheken kívül 4 kutyussal, és 2 cicával alkotunk egy családot, ha nem számoljuk a minket körülvevő madárseregletet. Balkáni gerlék és örvös galambok laknak a terasz melletti fenyőfákon, a teraszra rozsdafarkú fészkelt. Kedvenceim a zöld küllő, a búbos banka, a fekete harkály és az a kis kuvik, aki a faházban lakik. Sok nyúl, fácán és őz megfordul errefelé. Utóbbiak a leggyakoribb vendégek a környéken, nem igazán félnek tőlünk, sőt a kutyákat is megszokták már. Egy érdeklődő kis őzbak sokkal közelebb merészkedett már a többinél. Amikor utána indultam, nem futott el, szinte bújócskát játszottunk. Fantasztikus élmény volt – emlékezett vissza Dóra.

Az egyik volt tanára megkérdezte Dórát, hogy nem rossz-e olyan helyen lakni, ahol a madár se jár.

–Az az igazság, hogy nem vagyok egy társas lény, azért is vágytam mindig tanyára. Vígan elvagyok hónapokig anélkül, hogy embert látnék. Viszont, aki erre vetődik, szívesebben megáll beszélgetni, mint egy településen. Előfordul, hogy behívjuk kávéra vagy egy italra is azt, aki erre jár. Sok ismeretség alakult ki így, csupán azért mert tanyán lakunk. Erre biztos hogy nem került volna sor, ha falun, főleg pedig ha városban élnénk. Azért az kár, hogy itt szinte nőkkel nem is találkozom. Vadászok, méhészek, gazdák járnak errefelé, esetleg a férjem munkatársai jönnek, csupa férfiak. Nekik hiába mutatom, hogy éppen milyen szép függönyt varrtam, nem igazán látok lelkesedést az arcukon – nevetett Dóra.

– Én úgy érzem, nagy ajándék egy szomszédoktól mentes, erdővel, szántóval körülölelt otthon, a csend, a tiszta levegő, a természet és az állatok közelsége. Ilyen nyugalmat legutoljára gyerekkoromban a nyolcvanas években tapasztaltam falun. Ugyanakkor önmagában az nem ad szabadságot, ha az ember tanyán él. A legnagyobb szabadság az ember számára az, ha úgy él, ahogy igazán szeretne. A tanya valahogy megtanít erre – emelte ki Dóra.