Tükrök

A több évtizedes újságírói múltnak elegendőnek kell lennie bizonyos dolgok belátásához. Például annak felismeréséhez, hogy a véleményrovatban közölt gondolatokkal csínján kell bánni. Soha nem szabad arra törekedni, hogy az olvasót meg akarjuk győzni arról, hogy mi tudjuk a tutit! Az igazság ugyanis időnként annyira relatív, hogy a bizonygatással inkább ártunk, mint használunk az ügynek. Szimpatikusabb hozzáállás a klaviatúraforgatótól, ha inkább tükröt tart a dolgok elé, s azt mutatja meg. Szép nagy tükröt választott például annak illusztrálására, hogy milyen fontos is az ember számára a közösség – a lapunk több mint negyven éven át (fő- és vezető) szerkesztője – Szalay Zoltán, amikor gimnáziumi osztályának ötvenéves érettségi találkozójáról írt. Az írás személyre szóló volt, mégis minden megnevezett ember osztálytársként jelent meg benne. 

Nekem most éppen egy kisebb tükör került a kezembe. Ezeknek a soroknak az írása napján ünnepli ötvenedik házassági évfordulóját egy falumbeli házaspár. Nagy dolog, fanyaloghatna a felületes olvasó: sokakkal előfordul ilyesmi. Csakhogy többet is mutat ez a foncsorozott üveg az aranylakodalomnál. Látszanak benne azok a közeli hozzátartozók, akik erre az alkalomra – heteken át készülve rá – egy olyan nyomtatott kiadványt készítettek, amely fotókkal és más emlékezéssekkel idézik fel az öt évtized történéseit. Látszik a tükörben az a szeretet, amely áthatja a családot nemcsak az ünnepen, a hétköznapokon is. Mit is mondhat ilyenkor az újságíró, ha nem azt az egyszerű megállapítást, hogy bizony az élet produkál ilyen szépséges történeteket is.