Boldoggá avatás

2023.08.11. 13:47

A hite miatt ölték meg a vértanú Csepellényit, boldoggá avatását kezdeményezte az egri érsek

Egri történész foglalta össze portálunknak Csepellényi György életét. Közölte, Dr. Ternyák Csaba egri érsek úr megbízásából, mint a boldoggá avatást előkészítő történészbizottság tagja szeretne néhány észrevételt közölni. Megválaszolta a kérdéseket, miért kérték boldoggá avatást, s emögött komoly kutatómunka van.

Elek Andrea

Csepellényi György

Forrás: palosrend.hu

A napokban megjelent, Csepellényi György boldoggá avatásáról írt cikkünkkel kapcsolatban kereste meg portálunkat Dr. Benei Bernadett, az Egri Főegyházmegyei Levéltár történész-levéltárosa. 

- Csepellényi György ügyével kapcsolatos forrásokat gyűjtöm, ezek közül az 1689. májusában felvett magyar-latin, majd az 1689. decemberében Rómába küldött latin nyelvű tanúkihallgatási jegyzőkönyv az egyik legfontosabb - mondta a szakember. Majd hozzátette:

- Csepellényi György 1620 körül, más forrás szerint 1626-ban született a Trencsén vármegyei Biccsén, nemesi származású családban, szülei Csepellényi György és Patay Zsófia voltak. 1643. május 3-án a felsőelefánti Keresztelő Szent János pálos rendi kolostorban tette le szerzetesi fogadalmát. 1660-ban rendje a máriavölgyi kolostor alperjelének nevezte ki, innen előbb Terebesre került, majd Felsőelefánton is szolgált. A település közelében található Nagyappony és Kisappony falvakban több száz családot rekatolizált, sőt visszaszerezte az üresen álló katolikus templomot és plébániát is. 1669. június 5-én a máriavölgyi rendi nagykáptalan Csepellényit nyolc társával együtt a már meglévő tizenkét fős missziósfőnökség kiegészítésére küldte misszióba Felső-Magyarországra.

A történelmi háttér:
Magyarország 1541-ben, Buda elfoglalását követően három részre szakadt: a Habsburg-házi uralkodó irányítása alatt álló Magyar Királyságra (az ország nyugati és északi-északkeleti területei: Alsó-és Felső-Magyarország), a török hódoltság alatt álló területre (az ország középső része) és Erdélyre, mely területén fejedelemség szerveződött.

Magyarország területe 150 évre állandó hadszíntérré változott. A reformáció lutheránus és kálvinista irányzata mellett Erdélyben János Zsigmond fejedelem 1568-ban az unitáriusok szabad vallásgyakorlatát is engedélyezte. A reformációnak nagy szerepe volt az anyanyelvű kultúra megőrzésében, emellett pedig a rendi-politikai törekvésekkel, függetlenségi mozgalmakkal is összefonódott. A 17. század elején Pázmány Péter esztergomi érsek tevékenységének köszönhetően Magyarországon is kibontakozott a katolikus megújulás.

- A reformált hit iránti elköteleződés a magyar társadalomban politikai színezetet nyert azáltal, hogy a magyar politikai függetlenség ügye a mindig katolikus Habsburg uralkodóházzal szemben fogalmazódott meg. Mindez számos országon belüli konfliktust, királyellenes szervezkedést, olykor belháborút eredményezett. Az 1670-es években érte el a tetőpontját mindez: egy főnemesi összeesküvés leverését követően a Habsburg kormányzat abszolutisztikus intézkedéseket vezetett be, amelynek részeként korlátozta a protestáns vallásgyakorlatot és látványosan kedvezett a katolikus felekezetnek - ismertette Dr. Benei Bernadett.

Hozzátette, a sértett, zömmel protestáns társadalmi csoportok a Bécstől távoli, de az Erdélyi Fejedelemséggel határos Felső-Magyarországra húzódtak vissza, és ott új mozgalmat, fegyveres felkelést szerveztek, a térségben szolgáló katolikus papokat –egyházmegyéseket és vándormisszionárius szerzeteseket – pedig rendszeresen zaklatták, fenyegették.

- Erre a vidékre került missziósfőnökként Csepellényi. A jezsuita rend mellett a 17. század második felében a pálos rend is jelentős missziós  tevékenységet folytatott, amely egyáltalán nem volt veszélytelen. A rendi forrásokból tudjuk, hogy az 1670-es években több pálos szerzetest is elűztek, bebörtönöztek, és csak magas váltságdíjért cserébe engedtek szabadon. Csepellényi a füzéri plébániai hivatalt is megkapta eredményes missziós tevékenységének köszönhetően miután 1673-ra hét falut rekatolizált - ismerettette a szakember.

Jelleméről így írt rendtársa, Landor László 1691-ben megjelent, Ovis in medio luporum című traktátusában:

Ez az igen jámbor atya vallásos erényekkel rendelkezett, amelyeket ifjúkora óta fáradhatatlanul gyakorolt, heves buzgóságot mutatott plébánosi hivatalában. A serény munka, melyet a lelkek behálózására fordított, nem nélkülözte a hatalmas hasznot: ugyanis több, Kálvin veszedelmes tévedése által félrevezetett embert vitt vissza az igaz hit igazságának elismerésére. Egyedülálló kegyelemmel megbízatva, alkalmas volt erre az apostoli feladatra; kortársai emlékeznek arra, hogy mindig élvezettel vitatkozott a máshitűekkel a hit vitás kérdéseiről.

- Emellett több forrás is kiemelte Csepellényi György tiszta, halálos bűnöktől mentes életét és Szűz Mária iránt érzett nagyfokú tiszteletét, amelyet böjtöléssel is kifejezett: egy szombati napon és hét ünnepi előestén sem fogyasztott meleg ételt - tette hozzá a történész.

- Csepellényit a Füzéri Plébániáról hurcolta el a portyázó protestáns bujdosók egy csoportja 1674. március 26-án (húsvét másnapján). Két hónapon keresztül hurcolták magukkal, és gyötörték válogatott, kegyetlen kínzásokkal: dohányt vágtak a hátán, meztelen lábbal járatták a levágott tarlóban, baltákkal és késekkel vagdosták, több helyen lenyúzták a bőrét, felsarkantyúzták, mint a lovakat szokás és teherhordásra kényszerítették, megkötözve kitették a Tisza menti nádasba, hogy a szúnyogok és más rovarok összecsipdessék. A vértanúság oka, a pappal szembeni gyilkos szándék abban is megmutatkozik, hogy magasnak mondható váltságdíj fejében sem engedték szabadon őt. Halála előtt 5 nappal Mezőkövesden elvégezhette életgyónását Nagy János mezőkövesdi plébánosnál és részesült szentáldozásban is. 1674. május 24-én az Egerfarmos határában fekvő Szőke pusztán fejezték le. Holtteste napokig hevert a pusztában, a szemtanúk szerint romlatlanul, végül Nagy János temette el az egerfarmosi templomban - fogalmazott Dr. Benei Bernadett.

Mint ismertette, halálát követően nem sokkal levelek tudósítanak a történtekről: Cseke Mihály ecsegi plébános Pongrácz György váci püspöknek írt levele, Szegedy Ferenc egri püspök Benkovich Ágoston, pálos rendi vikáriusnak írt levele, melyeket az Acta Paulinorum kötete is őriz. Szarka Miklós turai plébános is hírül adta a történteket a gyöngyösi Páduai Szent Antal monostor ferences szerzeteseinek, továbbá Kéry János pálos generális is ismertette Csepellényi halálának és temetésének körülményeit az 1674. június 23-án, Máriavölgyön kelt, Francesco Ravizzának, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának címzett levele utóiratában. Fontos korabeli tudósítás Csepellényi haláláról Szelepcsényi György esztergomi érsek 1684 körül készített feljegyzésgyűjteménye is (Relatio... Pontifici data de misero et periculoso statu fidei Catholicae in Hungaria... circa annum 1684...), melyet XI. Ince pápa részére készített a katolikus vallás magyarországi viszonyairól.

A harcok után

A szakember szerint az északkeleti országrészen zajló harcok elcsendesedésével, 15 évvel Csepellényi halálát követően, Barilovich Lajos pálos rendi generális kérésére 1689. április 29-én Fenesy György egri püspök megbízta Csete József egri kanonokot és liszkai plébánost, valamint Gál István sátoraljaújhelyi plébánost, hogy Csepellényi ügyében szemtanúkat hallgassanak ki és gyűjtsék össze a vallomásokat. A tizennégy tanú vallomását 1689. május 10-én vették fel, jórészt magyar nyelven; a jegyzőkönyv hivatalos része, a kérdőpontok, illetve a vallomások néhány részlete viszont latinul íródott. A tizennégy tanúságra hívott személy között 13 férfit és egy nőt, valamint nemesi és jobbágy származású személyeket is találunk. Koronatanúként Nagy János egykori mezőkövesdi, 1689-ben viszont már egri plébános szerepel.

A beidézett tanúk egyöntetűen vallották, hogy Csepellényi Györgyöt a hite miatt ölték meg. A vallomások szövegét tisztázták, latinra fordították, majd a tisztázott, latin nyelvű, Fenesy püspök pecsétjével hitelesített jegyzőkönyvet 1689. december 1-én átadták a pálos rend főnökének, aki Rómába a Propaganda Kongregációhoz terjesztette fel azt. A hivatal végül a boldoggá- és szentté avatások eljárására jogosult Rítuskongregációhoz (Sacra Congregatio Rituum) továbbította a kéziratot. Az eredeti latin nyelvű jegyzőkönyv tehát nagy  valószínűséggel Rómában van. Az iratról az Egri Főegyházmegyei Levéltárban őrzünk egy másolati példányt, egy másik másolata pedig a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Kézirattárában található - ismertette a történész.

Hozzátette, Barilovich Lajos pálos rendi vikárius, később a rend generálisa 1689-ben, miután engedélyt kapott Fenesy György egri püspöktől, elszállíttatta Csepellényi földi maradványait a rend sátoraljaújhelyi Szent Egyed tiszteletére felszentelt templomába, melynek legújabb kápolnájának kriptájában helyezték el. 1691-ben a pálos rendi nagyformátumú tanáregyéniség, Landor László Ovis in medio luporum címmel írt traktátust, melyben Csepellényi György mártíromságát ismertette. Landor értekezésének kiemelkedően fontos része,
amelyben a tanúvallomások alapján megindokolja azt, hogy a pálos szerzetest in odium fidei végezték ki. Landor művéből kiolvasható, hogy Csepellényit már ekkor mártírként tisztelhették. A pálos rendi Benger Miklós 1743-ban Annalesében azt írja, hogy a Fenesy György egri püspök által kezdeményezett kanonizációs vizsgálat és a főpap kérésére Landor László által írt Ovis in medio luporumban is világosan bebizonyosodik, hogy a Csepellényit a hite miatti gyűlöletből ölték meg.

Csepellényi György tisztelete túlélte az évszázadokat, boldoggá avatását többször is kezdeményezték.

  • Az 1689. évi kanonizációs vizsgálat után, bár az iratokat felterjesztették Rómába, a szentté avatási per elakadt.
  • 1769. október 22-én a rend generálisa, Eszterházy Pál Rómából írt rokonának, Eszterházy Károly egri püspöknek, hogy segítsen előmozdítani Csepellényi ügyét. A püspök 1769. november 13-án keltezett válaszlevelében megígérte, hogy a kérésnek igyekszik eleget tenni. Az Acta Paulinorum 1769. évi bejegyzése is tudósít Eszterházy Pál római látogatásáról, majd arról, hogy a pálos generális azt kérte XIV. Kelemen pápától, hogy Migazzi Kristóf bécsi érseket és bíborost (váci püspököt) tegye meg a rend protektorává, a rendet sorolja a valódi szerzetesek rendjébe (ti. a monasztikus rendek közé), végül alázatosan kérte Csepellényi György kihirdetését (ti. boldoggá avatását) is. 1772. július 14-én írt levelében Marton Jeromos, a pálos rend procurátora Eszterházy Pál generális, a rend és maga nevében arra kérte Eszterházy Károly egri püspököt, hogy indítsa el a vizsgálatot Csepellényi György boldoggá avatása ügyében, és ha főpásztori teendői miatt nem tud ő maga eljárni az ügyben, jelöljön ki egy egyházi személyt, aki végigviszi az eljárás megkívánta szükséges intézkedéseket. Eszterházy Károly püspök válaszában idézte VIII. Orbán pápa 1634. július 5-én kiadott, Caelestis Hierusalem cives kezdetű brevéjét, amely a boldoggá avatási eljárásokat szabályozta. Eszterházy, mint írja, ennek megfelelően indította el az eljárást. Azt kéri Martontól, hogy a rend javasoljon promotornak alkalmas egyházi személyt. A boldoggá avatás azonban ekkor sem valósult meg, ráadásul az ügyet erősen hátráltatta, hogy II. József 1786-ban föloszlatta Magyarországon a pálos rendet.
  • 1949-ben Czapik Gyula egri érsek engedélyével az 1934-ben Lengyelországból visszatelepedett pálosok megkísérelték Csepellényi György csontjainak azonosítását, s a perújrafelvételt, ám 1950-ben a kommunista államhatalom oszlatta fel a pálos rendet. 1974-ben Nagy-Bozsoky József orvosnak sikerült azonosítania Csepellényi földi maradványait. 1989. május 27-én Sátoraljaújhelyen, temetésének 300. évfordulóján egy tölgyfa ossariumban,korábbi kriptájában helyezték el csontjait.
  • A pálos rend és azok a települések, amelyekben ismerték Csepellényi Györgyöt és halálának történetét, nem felejtették el a szerzetest. Dr. Ternyák Csaba egri érsek 2022. augusztus 2-án fogadta Füzér, Sátoraljaújhely és Egerfarmos települések polgármestereit és plébánosait, akik beszámoltak neki arról, hogy ezeken a településeken Csepellényinek máig eleven tisztelete van és indítványozták Csepellényi boldoggá avatási eljárásának újraindítását. Ezek után az egri érsek kezdeményezésére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2022. szeptember 13-án kelt nyilatkozatával kifejezte támogatását a boldoggá avatási eljárás megkezdésére. 2023. május 29-én, Szűz Mária, az Egyház Anyja emléknapján, pünkösd másnapján, Ternyák Csaba egri érsek egy nagyszabású egyházmegyei találkozó keretében ismertette Csepellényi életét és vértanúságát, emlékképeket osztottak ki a hívek között egy imádsággal a pálos szerzetes boldoggá avatásáért, és az érsek bejelentette, hogy újraindítja a boldoggáavatási folyamat egyházmegyei szakaszát. 
  • Közeledvén a pálos szerzetes vértanúságának 350. évfordulójához (2024. május 24.), és figyelembe véve az iránta érzett folyamatos tiszteletet, valamint a polgármesterek, plébánosok illetve valamennyi őt tisztelő krisztushívő kérését, ez a szándék mára az Egri Főegyházmegye egyik legfontosabb lelkipásztori preferenciája lett - fogalmazott Dr. Benei Bernadett.


 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában