Éhen halnak a szőlősgazdák, a Mátra alján sokan az ültetvények kivágását fontolgatják

Egyeztető beszélgetésre hívta össze szerdán Gyöngyössolymosra a Mátrai borvidék szőlőtermelőit, borászait, szőlőfelvásárlóit Nyilas Ilona, a Mátrai Hegyközségi Tanács elnöke. A Nyilas Birtokon tartott fórumon bevezetőként az elnök elmondta, hogy a közelgő szüret izgalomban tartja úgy a termelőket, mint a borászokat a termés mennyisége, minősége és a szőlő ára tekintetében egyaránt. 

– Vannak közös problémáink. Ami a legnagyobb, hogy sok év óta nem változtak az értékesítési áraink. Igaz ez a szőlőre és a borra is. Az input költségek viszont 30-50, sőt, helyenként 100 százalékkal is emelkedtek. Ebből nagyon komoly feszültség adódik. Ha így maradt, mind a szőlész, mind a borász ágazat nagy válság elé néz. A különbség a két ágazat között: a szőlőtermelőket az időjárás befolyásolja nagyon. Tavaly az aszály, idén a sok növényegészségügyi probléma, megbetegedés sújtotta a szőlőterületeket. A borászatban pedig a csökkenő kereslet a nagy gond. Világszerte és Magyarországon is csökken a borfogyasztás. A fiatalok körében már nem annyira trendi, más alkoholos italokat szívesebben fogyasztanak. Így nem nagyon tudunk árakat emelni, hiába emelkednek a költségeink – adta meg az alaphangot Nyilas Ilona.

Egy markazi szőlőtermelő felemlítette azt a tavalyi ígéretet, hogy a magyar gazdák a háborús gazdasági válságban is számíthatnak a kormányra. A szőlősgazdák nem gazdák, tette fel a kérdést. A hegyközségek, mint szervezetek, nem sokat tesznek a tagságért, jelentette ki, pedig gy kicsit noszogatniuk kellene a felvásárlókat, mert évtizedek óta csökken az általuk kínált ár. A szőlősgazdák az aranytojást tojó tyúk, de ha – mint fogalmazott – éhen döglenek a gazdák, nem lesz aranytojás. Itt vagy 23 éve nem volt szőlőáremelés, mérgelődött a markazi gazda.

Nyilas Ilona úgy reagált az állami segítség említésére, hogy az ágazatban dolgozók nem állami alkalmazottak, hanem vállalkozók, őstermelők. 

– A piaci viszonyok irányítanak bennünket. Nemcsak a szőlő, de a bor ára sem emelkedik. Jelenleg 120-160 forint egy liter bor, pedig magáért a szőlőért többet szeretnénk kapni. Komoly marketinggel – amihez az állam is hozzájárulhatna – meg kellene nyernünk a fiatalokat, fogyasztóközösséget kell a bornak teremtenünk. Ha több bor fogy, akkor emelkedhet az ára, s ugyanígy a szőlőé is. Ez az egy megoldás van – szögezte le Nyilas Ilona.

Mint a megbeszélésen elhangzott, a régebbi, évente 30 liter fölötti fejenkénti borfogyasztás hazánkban jelenleg jó, ha 14-15 liter. Egy gyöngyöstarjáni szőlősgazda felvetette, hogy a szőlőből nem csak bort lehet csinálni. Miért nem lehet megoldani, hogy valami más legyen belőle, de a szőlősgazdák meg legyenek fizetve, tette fel a kérdést. Vagy ha tényleg az a cél, hogy a gazdák hagyják abba a szőlőművelést, akkor mondják meg, hogy túl sok a szőlő, adjanak kivágási támogatásokat, és akkor ki lesznek vágva a szőlők, jelentette ki szenvedélyes hangon a gyöngyöstarjáni termelő. A gyöngyösi Danubiana felvásárlója ellentmondott annak, hogy sok lenne a szőlőterület. Mint mondta, évente rengeteg mustot kell másutt felvásárolni, mert a Mátrai borvidéken az ültetvényszerkezet miatt nem tudnak megvenni bizonyos fajtákat. Egy nagyrédei gazda erre úgy reagált, hogy amikor annak idején megkérte a telepítési engedélyt, azt a fajta szőlőt telepítette, ami akkor kellett. Ma a piacnak más kell. Akkor ő most csináljon vele, tárta szét a kezét. Nem nyúlhat hozzá, 10 évig nem vághatja ki, és áttelepíteni se lehet, mert ha nem az a fajta van benne, amire az emgedélyt kapta, megbüntetik érte. 

Nyilas Ilona visszatért ahhoz a gondolathoz, hogy valóban nemcsak bor készülhet a szőlőből.

– Ez azonban nem egyszerű. Az egészségtudatos életmód népszerűsödése okán szóba jöhet alkoholmentes bor készítése. A bortörvény azonban egy ideig nem engedte ezt, most sem nagyon támogatják. Azon kívül az előállítás technológiája sem egyszerű. Az egy újabb befektetés, és azt sem tudjuk, lenne-e rá kereslet, ráadásul a tartalékok az utóbbi két-három szoros év után eléggé megcsappantak – fogalmazott Nyilas Ilona.

Egy elkeseredett szőlősgazda kifakadt: 85-100 forintos szőlőárakon el lehet képzelni, hol vannak a szőlészeknél a tartalékok. Kijelentette, hogy azt szeretné, ha a szőlőtermelők kivonulnának a Hegyközségek Nemzeti Tanácsából, mert – ahogy fogalmazott – az semmit sem ér. Egy új, a szőlőtermelők érdekeit képviselő szervezet kell, hangoztatta. Egy gyöngyöstarjáni gazda szerint drasztikusan romlottak a termésátlagok. Egy nagyrédei szőlőtermelő ehhez azt tette hozzá, az átlagok azért romlottak, mert nem tudnak műtrágyázni – a 70-80 forintos szőlőből ez lehetetlen. A támogatott szőlőkivágás az egyetlen megoldás, jelentette ki. Nyilas Ilona összegzésül elmondta, hogy a legfontosabb a mátrai borok jobb megismertetése. 

– Ha az országban megkérdeznek egy borkedvelő embert, biztos nem említi az első tíz borvidékben a mátrait. Pedig azt gondolom, most nekünk áll a zászló, mert a világ bordivatját a könnyed, gyümölcsös, alacsony alkoholtartalmú borok jelentik. A Mátrában nagyon szép borokat tudunk hozni ebben a kategóriában. Ezt a divatot kellene nagyon kihasználnunk. És ehhez a szőlősgazdák is nagyon fontosak, tudjuk, hogy a bornál 80 százalékban a szőlő adja a minőséget. Egyszóval, növelni kell a mátrai borok ázsióját, hogy az áraik emelkedhessenek, azzal pedig a szőlőfelvásárlási árak is – foglalta össze Nyilas Ilona.  

Az aktuális felvásárlási árakról a Danubiana képviselőjétől annyi hangzott el, hogy azok az ő részükről egy hónapja nyilvánosak. Az ár a Muscat Ottonel esetében nőtt, a Tramini esetében csökkent a tavalyihoz képest, a többi nem változott. A Nagyrédéről érkezett felvásárló annyit közölt, hogy a saját termelőikkel folyamatosan megbeszélik az árat. Az világossá vált, hogy általános árnövekedésre idén sem számíthatnak a gazdák.