Lazítsunk!

A napokban egy augusztus 12-ei eseményről beszélgettem valakivel. Szó szót követett, majd elgondolkodtam, hogy de hát még nem is tartunk ott...majd ránéztem a naptárra, és ledöbbentem, hogy hónap közepe van. Hova tűnt a nyár? Június eleje úgy tűnik, mintha tegnap lett volna. Mondjuk az is igaz, hogy sokszor volt esős, hideg az idő, így nem tudtuk annyira kiélvezni a napsugarakat, de emellett is úgy tűnik nekem, mintha kétszer gyorsabban teltek volna el a napok az elmúlt három hónapban, mint egyébként. Pedig a nyár elvileg egyet jelentene a pihenéssel. 

Ennek ellenére azt figyelem meg magunkon is, a környezetünkön is, hogy sokszor nem engedjük meg magunknak, hogy kikapcsolódjunk. Kattog az agyunk állandóan, és úgy tekintünk a láblógatásra, mintha az lenne a nyolcadik főbűn. Valóban ennyire luxusnak számít, ha néha hátradőlünk, és nem csinálunk semmit? Tényleg meg kell szólni ezért a másikat? Én irigylem, aki jól tud lazítani, és szerintem inkább mindenkinek érdemes lenne megtalálnia azt a tevékenységet, ami feltölti. Sokhoz pénz sem kell. Leülni egy fa alá, kimenni az erdőbe, egy folyópartra szinte semmibe nem kerül, és már a brit tudósok is tutira bebizonyították, hogy mennyi jótékony hatása van ezeknek. 

Lassan vége a nyárnak, szóval javaslom, kapjuk össze magunkat, és pihenjünk egy kicsit, mert ha beköszönt a rossz idő, és sokat lesz sötét, jól fog jönni, ha nem vagyunk teljesen lemerülve lelkileg. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)